DRAMATIKUS JÁTÉKOK

 

Tücsök és a hangya

 

Tücsök: Hangya néni! Kipp-kopp! Kipp-kopp!

 

Hangya: Ki az? Mindjárt ajtót nyitok!

 

Tücsök: Nótás tücsök a nevem. De jó itt a melegen!

 

Hangya: Nótás tücsök, jó napot! Vedd le hát a kalapod.

 

Tücsök: Odakünn fúj a szél, havazik, itt a tél.

 

Hangya: Szikra pattan, a fa ég, meggyújtani semmiség.

 

Tücsök: Ennyi száraz ágacska hogy került a házadba?

 

Hangya: Heted hét határon gyűjtöttem a nyáron. Hátamon cipeltem, fáznék a hidegben.

 

Tücsök: Hát ott a sarokban mi van a zsákokban?

 

Hangya: Árpaszem, búzaszem, télen át ezt eszem. Megtöröm, darálom, teli a magtárom.

 

Tücsök: Kamrádban mennyi kincs, másnak meg semmi sincs.

 

Hangya: Kell eleség bőven ebben a hideg időben.

 

Tücsök: Azért jöttem néni, tőled kölcsönkérni. Éhenhalok télen, nincsen eleségem.

 

Hangya: Szegény kis barátom, mit tettél a nyáron? Napfényes melegen feküdtél betegen?

 

Tücsök: Mindig ciripeltem, semmit sem cipeltem, naphosszat daloltam árnyékos bokorban.

 

Hangya: Hát miért nem gyűjtöttél? Tudtad, hogy jön a tél!

 

Tücsök: Van elég teneked, adj hát egy keveset!

 

Hangya: Csak tanácsot adhatok: nótáztál a nyáron? Akkor azt ajánlom, táncolj most barátom!

 

A kiskakas rézgarasa

 

Mesélő: Élt, éldegélt egyszer régen

Egy asszony a városszélen

Nem volt pénze, nem volt háza

Csak egyetlen kakaskája.

A kiskakas kora reggel

Így kiáltott vidám kedvvel.

 

Kakas: Kukurikú! Jó reggelt!

A fényes nap már rég felkelt!

Gazdasszonykám, jó napot!

Reggelit még nem kapok?

 

Gazdasszony: Mit adhatnék, kakasom?

Nincs egy lyukas garasom.

Nincsen pénzem, jól tudod,

Lisztecskére sem jutott.

 

Kakas: Ne szomorkodj, én mondom,

Kapirgálok a dombon.

S, ha valamit találok,

Hazahozom, meglátod!

 

Mesélő: A kiskakas így hát reggel

Útnak indult üres beggyel.

A szemetet kapirgálta,

S rátalált egy rézkrajcárra

Vidám kedvvel kiáltott fel:

 

Kakas: Ki korán kel, aranyat lel!

 

Mesélő: A kiskakas siet haza

Szembe jött egy török basa

Nem is basa, ő a szultán,

Kopasz fején tornyos turbán.

A fényes pénzt megkívánta

És így szólt a kakaskára.

 

Szultán: Az aranypénzt azon nyomba

Vidd haza a kincstáramba!

 

Kakas: Dehogy viszem! Dehogy adom!

Vár engem a szegényasszony!

 

Szultán: Adok rangot, nemességet

Úrnak hívnak a cselédek!

 

Kakas: A rang miatt nincsen gondom

Úr vagyok a szemétdombon.

Szultán: Feleselni jól tudsz, látom

Mégse fogsz ki a szultánon

Megbüntetlek példaképpen

Jöjjön hát a hadvezérem.

 

Hadvezér: Mit parancsolsz, kedves szultán?

 

Szultán: Van számodra egy kis munkám.

 

Hadvezér: parancsodat várva-várom.

Ellenség van a határon?

 

Szultán: Ott áll az a hetyke kakas

Nem fogad szót, olyan nyakas!

Van egy fényes rézkrajcárja

S nem viszi be a kincstárba.

 

Hadvezér: Kakaska, légy engedelmes!

 

Szultán: Vedd el a pénzt, ne kegyelmezz!

 

Kakas: Szégyelld magad török szultán,

Gazdagodsz a szegény jussán?

Kukurikú, milyen szégyen,

Hogy a néped meghal éhen.

Te meg hízol, hasad dagad

Török szultán, szégyelld magad!

 

Mesélő: Török szultán, jaj de mérges,

Odaszól a kis cselédhez.

 

Szultán: Kemencébe vidd, cselédem

Tűzbe, lángba, tolla égjen!

 

Mesélő: Betette a kis cseléd

Kemencébe, majd elég.

A kakaska mit tehetett,

Oltogatta a nagy tüzet

Fogta magát, hamarjába

Vizet fújt a tűzre, lángra.

A parázsból percek alatt

Csak a tüzes hamu maradt.

Aztán kiszállt nagy kevélyen

Ott sétált a kerítésen

Hangos szóval kiabálta

Török szultán udvarába

 

Kakas: Szégyelld magad török szultán,

Gazdagodsz a szegény jussán?

Kukurikú, milyen szégyen,

Hogy a néped meghal éhen.

Te meg hízol, hasad dagad

Török szultán, szégyelld magad!

 

Mesélő: Török szultán, jaj de mérges,

Odaszól a kis cselédhez.

 

Szultán: Nem égette meg a parázs?

Csípje össze hát a darázs!

Vidd le, szolgám, a kaptárba!

 

Mesélő: A szolgáló odazárta.

A kiskakas a kaptárban

Nyelni kezdte egyre-másra

Nyelte a sok darazsat

Üres begye megdagadt.

Megdagadt, majd szétrepedt

Bekapott vagy ezeret.

Aztán kiszállt nagy kevélyen

Ott sétált a kerítésen

Hangos szóval kiabálta

Török szultán udvarába.

 

Kakas: Szégyelld magad török szultán,

Gazdagodsz a szegény jussán?

Kukurikú, milyen szégyen,

Hogy a néped meghal éhen.

Te meg hízol, hasad dagad

Török szultán, szégyelld magad!

 

Mesélő: Török szultán, jaj, de mérges

Maga megy a kerítéshez

Úgy felpattant, mint a labda

A kiskakast nyakon kapta

Beledugta hamarjába

Buggyos selyemnadrágjába.

Kakaska a nadrágszárba

Jó hangosan kiabálta.

 

Kakas: Gyertek elő, darazsak

Török szultán jó falat

Csak csípjétek, ez nem vétek

Csak szúrjátok, harapjátok

Egy cseppet se sajnáljátok.

 

 

Mesélő: A darazsak csípték, marták

Megdagadt a buggyos nadrág

Török szultán fejét fogta

Ugrott jobbra, ugrott balra

Idecsapott, odacsapott

Rettenetes lármát csapott.

 

Szultán: Óh, jaj nekem, jaj, jaj, jaj!

 

Mesélő: Jön a szolga.

 

Szolga: Mi a baj?

 

Szultán: Belém csípett száz darázs

Bőröm sajog, ég, parázs.

Óh, de nagyon beteg vagyok

Borogasd a daganatot!

 

Kakas: Ugye mondtam, hogy megbánod?

De szívesen megbocsátok

Add vissza a fényes krajcárt!

 

Szultán: Kedves kakas, mindjárt, mindjárt

Itt van a kulcs, vezesd szolga

A kiskakast kincstáramba

Krajcárodat ott találod

Aztán legyünk jó barátok!

 

Mesélő: A kiskakas a kincstárba

Hangos szóval kiabálta

 

Kakas: Ennyi arany sok egy helyen

Kapkodd csőröm, nyeld le begyem

 

Mesélő: Lenyelt százat, ezeret

A begye majd szétrepedt

Aztán szaladt, szaladt

Otthon termett percek alatt

Gazdasszony már leste, várta

És így szólt a kakaskára:

 

Gazdasszony: Merre jártál édes lelkem?

 

Kakas: Szemétdombon pénzre leltem