„…A Nap széles
Jókedvében
Röpíti sok sugarát…”
OSVÁTH ERZSÉBET:
A nap kalapácsa
Sötét felhő
Irigy felhő
Eltakarta
A Napot
Húzott rá
Egy szürke, sötét
Felhőből szőtt
Kalapot.
Arra szállt a szél
Megszánta
A betakart
Bús napot
És lefújta
Fejéről a
Felhőből szőtt
Kalapot.
A Nap széles
Jókedvében
Röpíti sok sugarát
Fűre, fára, játszótérre
Toronyházak tetejére –
Amerre a szeme lát.
DRÉGELY LÁSZLÓ:
Nyári tánc
Tarka réten
Fák alatt
Fiúk-lányok
Játszanak.
Körbe állva
Táncot járva
Mindenkinek
Víg a párja.
Velük mulat
Tündér lánya
Napsugár a
Koronája.
BORNEMISSZA ENDRE:
Ess, eső, ess!
Sötét
Felleg
Eget
Ellep
Hegyet
Ellep
Völgyet
Ellep
A vidékre
Ránehezül
Ember, állat
Bújik, elül.
Dörren
Reccsen
Eső
Cseppen
Esik is már
Sűrű cseppben
Hull a
Zápor
Fákat
Páhol
Porzik
Istenigazából.
Akol
Pajta
Hátát
Tartja
Csak a
Liba
Nevet
Rajta
Szárnyát
Tárja
Nyitja
Rázza:
-Ess eső, ess!
Kiabálja.
DRÉGELY LÁSZLÓ:
Nyári éj
Langyos szellő
Táncot lejtő
Zsongó dalú
Álmot keltő
Nyári éjek
Altatója:
Ülj ide a
Takarómra
Két szememre
Teríts álmot
Mesebeli
Szebb világot
Reggel, hogyha
Felébredek
Nagyon-nagyon
Boldog legyek.
NYÁR
„Fiúk, lányok
Itt a nyár
Forrón tűz a
Napsugár
Aratógép
Zakatol
Cséplőgép zúg
Valahol.
Patak partján
Kis berek
Fürdenek a
Gyerekek
S madárfészkek
Belseje
Fiókákkal
Van tele.
Legelészik
A gulya
Szépen szól a
Furulya
Száz kis tücsök
Hegedül
Kútgém búsul
Egyedül.
Az ég boltja
Csupa kék
Nem érett már
Csoda rég.
De a szél már
Port kavar
Nyakunkon a
Zivatar.”
(Raggamby András: Tavasztól tavaszig)
„…Itt mi soká nem maradunk
Vár az iskolai padunk.”
Donászy Magda:
Búcsúzunk tőletek…
Búcsúzunk tőletek
Most egy kis időre,
Rövid kis időre,
Kerek esztendőre.
Kerek egy év múlva
Hatévesek leszünk,
Kedves óvodánktól
Mi is búcsút veszünk.
Ne görbüljön szája
Senkinek sírásra…
Búcsúzzunk vidáman:
-A viszontlátásra!-
A.A. MILNE:
6 évesek lettünk
1 esztendős voltam
Épp, hogy elindultam
Aztán 2 lettem
Épp, hogy megszülettem
3 évet éltem
Én voltam? Nem értem
4 esztendős múltam
S nem volt semmi múltam
Évem száma 5 lett
Nem volt bennem ötlet
De most 6 éves vagyok
És okos vagyok nagyon
Így azt hiszem, ezt a
Kort már soha, soha
El nem hagyom.
KORMOS ISTVÁN:
Vackor elbúcsúzik az óvodától
Hej óvoda,
Óvoda!
Ég veled, te kacsalábon
Forgó, édes palota.
Elhagyjuk sok
Fényes termed.
Többet nem sétálunk
Benned.
Isten veled, óvoda!
Holnap mi már
Nemcsak játszunk,
Fogócskázunk,
Bújócskázunk!
Hív a komoly kötelesség,
Hív minket az iskola!
DONÁSZY MAGDA:
Búcsú
Búcsúzzunk jó kedvvel
Búcsúzzunk vidáman
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában.
Addig arra kérem
Az új nagycsoportot
Mackóra, babára
Viseljenek gondot.
Vigyázzatok könyvre
Kisszékre, kiságyra
Kedves új nagycsoport
A viszontlátásra.
CSANÁDI IMRE:
Búcsú az óvodától
Hej óvoda, óvó nénik
Nem maradok soká én itt
Itt mi soká nem maradunk
Vár az iskolai padunk.
Vége szakad szép nyárnak
Iskolában könyvek várnak
Betűk hívnak útrakelni,
A világot megismerni.
A nagy idő elérkezett
Búcsúznak a hétévesek
Búcsúznak az óvodától
Mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést
Gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk
De fészkünkre visszanézünk.
BIHARI KLÁRA:
Válás az óvodától
Most látom csak, milyen szép itt
Színes képek hó-falon
Virág, tarka cserepekben
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig
Nőttem, s velem nőtt a szék
A baba, a labda, autó
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be
Nem játszom az udvaron
De három év örömével
Megyek tovább utamon.
DONÁSZY MAGDA:
Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám
Megfogta a kezemet, kicsit éltem
Amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam: mennyi játék,
Mennyi asztal, mennyi szék,
Gyorsan múlt a legelső nap
Még gyorsabban a hét.
Három év telt el azóta
Háromszor láttam az óvoda ablakán,
Hogy zöld lombok integetnek,
Hogy száraz ág van a fán.
Hanem közben úgy megnőttem,
Hogy az ágyam kicsi már,
Mesesarok helyett holnap
Az iskola padja vár,
Meg a tábla, meg a kréta
Hét éve vár engemet.
Itt is jó volt, ott is jó lesz!
Induljunk hát gyerekek!
Iványi Mária:
Iskolások búcsúztatása
Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
Játék helyett számokkal,
És könyvvel ismerkedtek.
Megtanultok betűt írni,
Pocakos B-t, O-t, A-t,
Rajzoltok szép színes képet,
S hangjegyekből kottát.
Azért mi sem búslakodunk,
Itt a mackó, s labda,
Jövőre majd találkozunk
Az iskolapadban.
SZALAI BORBÁLA:
Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem,
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket.
S hiába van sok belőlük
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás.
Hej – gondoltam,
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás?
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem bizony én.
T. HORVÁTH EDE:
Mit kívánjak nyárra?
Homokvárhoz – kupacot
Horgászoknak – kukacot
Hegymászóknak – nagy hegyet
Hűs fagyihoz – friss jeget
Folyópartra – fát, nagyot
Vakációt – száz napot!
ZELK ZOLTÁN:
Vakáció
Hova menjünk,
Milyen tájra?
Hegyre talán,
Vagy pusztára?
Folyópartra,
Vagy erdőre?
Faluszéli
Zöld mezőre?
Lepkét fogjunk,
Vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
Hegyet másszunk?
Akár erdő
Akár folyó,
Gyönyörű a
Vakáció!
|