Timár Hedvig:
A cica és a tél
Kicsi cica az ablakban
Tágra nyitja a szemét
Olyat lát, mit sosem látott,
S amit lát, csodaszép.
Fehér, mint a jó tejecske,
Puhán csillan, mint a hab,
S mindegyre szállong, hozza
Sok pelyhecske, kicsiny, nagy.
Ez már igen, nekem való!
Nyalja száját a cica.
Tejfel hull a nagy egekből
Jaj de jó ez a csuda!
Egyet szól és kettőt ugrik
A fehér csuda felé,
No, de mindjárt sziszeg, prüszköl
Mert nyakig zuhan belé.
Fázva fut be a szobába
S így óvja a nagy cicát
-Ki ne menjél, jó mamácska
Fagyott tejfel a világ.
TÉL
„Megjött a tél
Hujja-hó!
Nagy pelyhekben
Hull a hó
S a dombocska
Tetején
Szánkázunk majd
Te meg én!
Kavarognak
A szelek
Vacognak a
Verebek.
Boldog a
Sok kis ember
Karácsonyt hoz
December.
Hóembert is
Csinálunk
Hógolyózhatsz
Minálunk
Nézd a patak
Befagyott
Síszánkózzunk
Egy nagyot!
Langyosodni
Kezd a lég
Eltűnik a
Hó, a jég
S mire a Nap
Kiragyog
Szól a tavasz
Itt vagyok!”
(Raggamby András: Tavasztól tavaszig)
„Hó, hó, friss hó,
Angyalváró,
Gyöngyen hulló
Gyöngyvirág-hó,-…”
Zsadányi Lajos:
Hol van a rét?
Hol van rét?
Meg az erdő
Meg a napfény
Meg a szellő
Kékvizű tó
Ringó csónak
Most pihennek
Most alusznak
Csak a varjú
Korcsolyázik
Fára száll
Ha lába fázik.
Szárnyára hull
A zúzmara
Hideget hoz
Az éjszaka
Morcos medve-tél
Nem alszik
Éjjel-nappal
Morgolódik.
Havat fúj a
Szelíd tájra
Hóvihart meg
A világra.
CSANÁDI IMRE:
Farkas üvölt
Tél, tél, zúg a szél
Havat kavar kint a szél
Éjek éjén
Erdők mélyén
Őzike tib-láb
Jaj, hogy fél.
Ágak durrognak,
Vad árnyékok forognak.
Holdas hegy élen
Farkas üvölt kevélyen.
CSANÁDI IMRE:
Hólabda
Csing, ling, ling, ling –
Az utcán
Csilingel a rakott szán,
Kocog vele két ló
Szikrázik a szép hó.
Fiúk labdát gyúrhatnak
Piros lányok jujgatnak –
Csing, ling, ling, ling –
Az utcán
Csilingel a rakott szán.
HAJNAL ANNA:
Szánkón
Húzza a szánkót
Hegynek fel
Szuszog a Jankó
Hegynek fel
Siklik a szánkó
Hegyről le
Ujjong a Jankó
Hegyről le.
De fehér puha dunna a hó
Még felborulni is, jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
Szuszog a Jankó, de húzza még!
GAZDAG ERZSI:
Cinege-etetés
„Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok – sapka is!”
- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?
Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.”
Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!
Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.
NEMES NAGY ÁGNES:
Hóesésben
Szakad a hó nagy csomóban,
Veréb mászkál lenn a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszol,
Hóesésben vacakolsz.
Felfújtad a tolladat,
Ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked, fatető, fatető?
Deszka madáretető.
Zsadányi Lajos:
Hópihe
Hópihe, hópihe,
Olyan, mint a kiscsibe
Ezüst szirom, ezüst pehely
Nekem a télről énekel.
Csanádi Imre:
Első hó köszöntő
Hó, hó, friss hó,
Angyalváró,
Gyöngyen hulló
Gyöngyvirág-hó,-
Csupasz bokrok
Csipkézője,
Fák fodros
Fejkötője,
Kerítések
Keszkenője,
Hegyek-völgyek
Ünneplője.
ZSADÁNYI LAJOS:
Répaorrú hóember
Répaorrú hóember, szénfekete szemekkel
Fején vasfazék, kajla, csuhéból van a bajsza
Szájában rossz csutora, őrködik, mint katona.
WEÖRES SÁNDOR:
Hópihe
Mint a fehér rózsa szirma
Lágyan hullok, lebegek
Pihe-puha fehérséggel
Én pólyálom a telet.
Nyáron nagy dunnában alszom
Télen útnak eredek
Cukorfényű lepedőbe
Én pólyálom a telet.
Hívogató
Szállj le, szállj le
Szállj ide,
Tenyerembe hópihe
Csöpp kis csillag, hófehér
Mondd a hírt, hogy
Itt a tél.
KUFÁR RÓZA:
Hull a hó
Hull a hó
Micsoda
Zord idő
Hósapkát
Húzott a
Háztető.
Udvarra
Hóvárat
Hord a szél
Hófehér
Szőnyegén
Jár a tél.
Zúzmara
Zizzen az
Ágakon
Hópihe
Táncol a
Válladon
Ablakon
Sok kicsi
Jégvirág
Ez már az
Igazi
Jégvilág!
KISS DÉNES:
Vacogtató kocogó
Megpatkoltam, kocog a fagy
Csengve-pengve beüget.
Az időnek foga is van,
Orrot harap és fület.
CSANÁDI IMRE:
Doromboló
Fagy kinn, fagy,
Hó lesz nagy –
Most ideje, hogy fagyjon
Akár bele szakadjon.
Csak a kályha mormoljon,
Vén cirmos doromboljon:
Elnyugszunk esténként,
Édesanyánk meséjén.
ERDEI IVÁN:
Tél
A hó, a tél
Zizeg, zenél.
A fagy kopog
A hó ropog.
Nem szól madár
Kopár a táj.
Havas faág
Téllel beszél.
Madárszívben
Tavasz zenél
Hóban játszik
A sok gyerek
Szép hóembert
Építenek.
DRÉGELY LÁSZLÓ:
Téli este
Hólepte tájon
Süvítő szélben
Ülnek a varjak
Fák tetejében
Alattuk némán
Ahol az út van
Jégtündér alszik
Befagyott kútban:
Őrzi az álmát
Három szép csillag
Ezüstös hold is
Feléjük ballag.
Bősz Jenő:
Téli altató
Fehér kertben
Fehér ház
Fehér házon
Fehér ablak
Fehér szobám
Hűvösében
Paplanommal
Betakarlak
Fehér ágyam
Ringat
Téli ország
Ég veled
Legyen tiszta
Mindig álmod
S hófehér az
Életed.
Drégely László:
Jön a tél
Három nap,
Három éj,
Hideget
Fúj a szél.
Tó vízen
Jégtükör,
Csillagfény
Tündököl –
Faágon ül a dér:
Reggelre
Itt a tél!
Sitkei Béla:
Ha itt a tél
Szálldos ezer hópihe
Medve pajtás, fázol-e?
Miért fáznék
Brumma, brumm?
Összkomfortos az odúm.
Zúg, süvölt a tél szele
Róka koma, érzed-e?
Ju-hu-hu-huj, érzem ám!
Széllel bélelt a bundám.
Nyuszi, mókus, őzike
Éléskamrád telve-e?
Telve, híja még alig
Kitart jövő tavaszig.
SZÉKELY DEZSŐ:
Hófellegek
Leesett a hó az éjjel
Fenyőágon mennyi ékszer,
Fehér csillag, ezüst moha
Rajtuk cinkék lábanyoma.
Szürke égből szakáll lebeg
Nagy, bozontos hófellegek
Ha egy szálát megrántanád
Fehérebb lenne a világ.
DRÉGELY LÁSZLÓ:
Tél
Varjúcsapat száll az égen
Itt a tél.
Hó borítja hegyek csúcsát
Fúj a szél.
Barnamedve barlangjában
Alszik már.
Megnézheti, aki éppen
Arra jár.
ÍZES MIHÁLY:
Hócsengő
Szánkócsengőm csengve cseng,
Nem hallja más, csak a csend.
Csendben hulló hópihe,
Tenyeremre szállj ide!
Timár Hedvig:
A cica és a tél
Kicsi cica az ablakban
Tágra nyitja a szemét
Olyat lát, mit sosem látott,
S amit lát, csodaszép.
Fehér, mint a jó tejecske,
Puhán csillan, mint a hab,
S mindegyre szállong, hozza
Sok pelyhecske, kicsiny, nagy.
Ez már igen, nekem való!
Nyalja száját a cica.
Tejfel hull a nagy egekből
Jaj de jó ez a csuda!
Egyet szól és kettőt ugrik
A fehér csuda felé,
No, de mindjárt sziszeg, prüszköl
Mert nyakig zuhan belé.
Fázva fut be a szobába
S így óvja a nagy cicát
-Ki ne menjél, jó mamácska
Fagyott tejfel a világ.
Sarkadi Sándor:
Jön a tél
Dér, dér, diri dér
Didereg a pipitér.
Holnap havat hord a szél
Holnapután itt a tél.
Tél
Kopog a jég
Kipi-kopi, kopogó,
Kopogós a táncunk.
Ropog a hó,
Ripi-ropi, ropogó,
Hóembert csinálunk.
Fütyül a szél,
Tipi-topi, topogó,
Topog fázó lábunk.
Hópehely hull,
Dibi-dobi, dobogó,
Hógolyót dobálunk.
Sarkadi Sándor:
Téli éj
Hócsillagos téli táj
Fenyveserdőt szél cibál
Zúg az erdők mély szava
Ünnepel az éjszaka.
Szikráznak a csillagok
Gyanta áraszt illatot
Szél sodor gyémánt-pitypangot
Harang mond rá bimbammot.
Sarkadi Sándor:
Hóember
Szikrázik a hótenger
Elkészül a hóember
Hótenger, hótenger
Répaorrú hóember!
Seprűnyél a kezébe
Vasfazék a fejébe
Hótenger, hótenger
Répaorrú hóember!
Csukás István:
Dal a hóemberről
Hideg szél fúj, hogy az ember
Majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
Hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
Paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
Úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
Tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
Még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
Sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
Véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
Nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
Az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
Majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
Hóembernek!
ÍZES MIHÁLY:
Pelyhecske
Hócsengő, hócsillag
Idehull, elillan.
Elillan, nyoma sincs,
Megcseng még, megvillan,
Megvillan, búcsút int.
Hócsengő, hócsillag
Hová lett?
Elolvadt.
Hócsengő. Hócsillag.
Szabó Lőrinc:
Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
