„…A legeslegjobb gyerek én leszek,

Ha majd nagy leszek…”

 

B. Radó Lili:
Péterke a létrán

 

Miért is vagyok olyan kicsi

Mint a kerti virágok?

Úgy szeretném egyszer fentről

Nézni meg a világot.

 

Létra fokán nagyot lépek…

És még egyet, azután…

Egy-kettőre olyan magas

Leszek, mint az apukám.

 

FECSKE CSABA:
Jó leszek

 

Ezentúl jó leszek

Állíthatom

Reggeltől-estig

Tetőtől-talpig

Csupa jó leszek.

A füleimet ezentúl

Mindig megmosom,

Rendbe rakom a ruhám

Tiszták lesznek a körmeim.

Köszönök szépen mindenkinek

Azt teszem csak,

Ami szép és jó.

 

Ha már jó leszek,

És ezentúl az leszek!

Nem verekszem,

Nem csúfolkodom

Nem húzom meg a lányok haját

Semmit se teszek,

Amit nem szabad

A legeslegjobb gyerek én leszek,

Ha majd nagy leszek.

Mert ezt a sok jóságot

Észben tartani, azért

Nem tudja egy ilyen kisgyerek!

 

 

Démény Ottó:
Doktor bácsi

 

Adjon egy kanalat

Mondja szépen – á

A hőmérőt bedugjuk

A hóna alá!

Maga kérem nagy beteg!

Biztos megint beevett!

Öblögessen, borogasson,

Bújjon a dunyhába!

Ha reggelig nem köhög,

Mehet óvodába!

 

B. RADÓ LILI:
Új ing

 

Felveszem ma az új inget

Mennyi gomb van rajta

Fehér gombok, az ing pedig

Vidám, kockás, tarka.

 

Mennyi szép gomb! Mi lenne, ha

Begombolnám egyedül?

Addig-addig próbálgatom

Amíg egyszer sikerül!

 

No lám, megvan! Begomboltam!

Hanem annyit mondok:

Nem könnyű ám begombolni

Egyedül egy gombot.

 

VISKY ANDRÁS:
A félelemről

 

Anya, anya

Fenn a kertben

Minden csupa

Éjszaka!

 

Sötét, sötét

Fenn az égen

Holdunk hideg

Udvara!

 

Hogyha a Nap

Elgyötörten

Megpihenni

Éjre vált!

 

Anya mondd, ó

Egyik csillag

Márikának

Átkiált?

 

Miért nem félnek

Partok mentén

Álldogáló

Nyurga fák?

 

És ha nem fagy

Be a folyó

Egymáshoz hogy

Jutnak át?

 

Anya, anya

Mondd, te félsz-e

Mikor úton

Van apa?

 

És ha megjön

Árnyas fődnek

Mért van újra

Hajnala?

 

Anya, anya

Én sem félek

Mesélj, mesélj

Szeretem!

 

És, csak amíg

Elaluszom

Fogjad kérlek

A kezem!

 

Zsil Magda:
Napos vagyok

 

Napos vagyok

Reggel óta.

Négyévesnek

Ez nem tréfa.

Kötényt kötök,

Rendet tartok,

Tányért,

Bögrét,

Vizet osztok.

Székem mögött megállok:

Jó étvágyat kívánok.

És miközben ebédelek

Én akkor is felügyelek.

Egy naposnak sok a dolga.

Olyan, mintha felnőtt volna.

Ha délután alszik egyet,

A gondjai elrepülnek.

 

Szalai Borbála:
A jelzőlámpa

 

Jelzőlámpa áll a járdán…

Csuda okos szerkezet!

Zöld szemével hogyha rám néz,

Azt jelenti, mehetek.

 

Ilyenkor én nem habozom:

Szépen el is indulok,

Tudom, hogy a túloldalra

Veszély nélkül átjutok.

 

Ám hogyha a jelzőlámpa

Piros szeme néz felém:

Megállok a járda szélén,

S nem indulok, de nem én!

 

Mert a lámpa figyelmeztet:

Átmenni most nem szabad!

Világító piros szeme

Jelenti a tilosat…

 

Okos az a jelzőlámpa!

Csuda okos szerkezet!

Éber szemmel ügyel miránk,

Hogy ne érjen baleset.

 

Iván Magda:
A láthatatlan anya

 

-Kisfiam, rendesen felöltöztél?

Szépen fésüld meg a hajadat!

Fogat is moss!

A füled is tiszta legyen! –

Kiáltott ki a nagyszobából anyu.

 

-Mindent a táskádba tettél?

Az uzsonnádat megedd!

És ne hagyj el semmit!

A radírodra is ügyelj! –

Kiáltott ki a fürdőszobából anyu.

 

-A kakaót megittad?

Az ajtót jól becsukd!

A kulcsaidra ügyelj!

Óvatosan közlekedj! –

Kiáltott utánam az előszobából anyu.

 

Anyunak minden reggel

Csak a hangját hallom.

-Láthatatlan!

Sosincs ott, ahol én vagyok,

Mert mindig siet! –

Ilyenek a nagyok!

 

PALOTAI GYÖNGYVÉR:
De jó lenne

 

Az még aztán de jó lenne,

Ha egy nagy harangot venne

Apukám a névnapomra.

Az egész család harangozna,

Beosztanánk szépen sorba:

Bim-bam; bim-bam

Giling; galang

De apu szólt:

Nem lesz harang!

Beértem egy kis csengővel,

-Talán megnő majd idővel.

 

KRECSMÁRI LÁSZLÓ:
Hát nem érdekes?

 

Két füle van a fazéknak,

Mégis süket szegény,

Feje van a csizmának,

De nincsen haj a fején.

 

Nyelve van a cipőnek,

De nem felel a szóra,

S nem érzi az illatokat,

Hiába van orra.

 

S hasztalan a szőlőnek

Ki tudja hány szeme,

Akármilyen erősen néz

Semmit sem lát vele.

 

Négy lába van az asztalnak,

Mégsem táncol tvisztet.

Háta, oldala a hegynek,

Amely sosem viszket.

A kabátnak ujja van,

De nincsen köröm rajta.

A fésűnek foga van,

És hiányzik az ajka.

 

Nem társalog a kemence,

Hiába van szája,

És nem köthet nyakkendőt

Az üveg a nyakára.

 

Nem fordul az utca sarkon

Hiába van sarka.

S nem döf fel az eke senkit

Hiába van szarva.

 

S hiába van tolla minden

Kacsának és lúdnak:

Én írom a verset, hisz ők

Még ennyit sem tudnak.

 

HÁRS LÁSZLÓ:
Miértek és hogyanok?

 

Hogyha nyár van, hol a tél?

Egész télen hol a nyár?

Mikor nem fúj, hol a szél?

És hogyha fúj, hova száll?

 

Fényes délben hol a Hold?

Sötét éjjel hol a Nap?

Ha kimosták, hol a folt?

Ha nem habzik, hol a hab?

 

Ha beszélnek, hol a csend?

Ha felszárad, hol a sár?

A mente, az hova ment?

A várkastély mire vár?

 

A félóra mitől fél?

Az aludttej hánykor kel?

Két adagot miért nem kér

Ki nyaklevest ebédel?

 

A golyóban mi a jó?

Kiabálban mi a bál?

Miért folyik a folyó?

A tó vize miért áll?

 

Miért nem úszik a csibe?

A hal mért nem repül el?

Az eső mért esik le?

Mért nem esik soha fel?

 

Miért mindig ma van ma?

A holnap miért nem ma van?

Minden csupa hol meg ha,

Csupa miért és hogyan.

 

Mondják, néhány év alatt

Nagyra növök biztosan,

S mind az összes titkokat

Megfejthetem egymagam.

 

De marad majd egy nagy titok,

Amit akkor sem értek,

Hogy lesznek a hogyanok,

S miért vannak miértek?

 

Gazdag Erzsi:
Ha nagy leszek

 

Ha nagy leszek, meglátjátok

Sok jó dolgot kitalálok.

 

Először is Nagyanyónak örök élet elixírt

Amilyen a mesében van, éppen olyan csodaírt.

 

Nagyapónak vízipipát, mert az olyan törökös,

Amíg szívja, fogadom, hogy az élete örökös.

 

Anyának egy pénzes ládát, soha ki nem fogyhatót,

Anikónak síróbabát, pelenkába rakhatót.

 

Apának egy bűvös horgot, mire minden hal harap,

Magamnak meg, ami végül mind e jóból megmarad.

 

 

Csukás István:
Korholó

 

Bánom is én, ezentúl

Lehetsz tőlem házinyúl!

Rács nő köréd derótból,

Ha nem értesz a szóból!

 

Eheted majd a torzsát,

Kenyérből csak a morzsát,

Morzsából is a régit,

Régiből is a régit.

 

Bundád nő majd, bozontos,

S szürke, barna, nem fontos,

Füled hossza mérsékelt:

Eléri a félmétert!

 

Mekegsz majd, vagy makogsz majd,

Megmondja, ki tapasztalt,

Nem tudom, de nem vitás:

Nem lesz benne ragozás.

 

S hogyha dalolsz, dalodtól

Kutya, macska eliszkol,

Elbujdosik a szamár,

A nagyhírű daltanár.

 

S ha nyílik az iskola,

Tudom, járnál már oda,

Fésülnéd az irhádat,

Firkálnád az irkádat!

 

De nem lehet, hisz egy nyúl

Minek tanul latinul,

Görögül meg magyarul,

Akkor se lesz más, csak nyúl!

 

Gondold meg hát, még lehet,

Még nem nőtt ki a füled,

Nyúl leszel, vagy kisgyerek,

S a tejbegrízt megeszed!

 

Iványi Mária:
Pannika gondjai

 

Panni minden áldott reggel

Kiságyából jókor felkel

Zsörtölődve sürög-forog,

Jaj, mert rengeteg a dolog!

 

Kistűzhelyén tejet forral,

Kávét készít sok cukorral.

Teletölti a csészéket,

Eteti a babanépet.

 

Beveti a babaágyat,

Rendbe rakja a szobákat.

Aztán nagymosáshoz készül,

S fáradtan így sóhajt végül:

 

-De nehéz mamának lenni!

Sütni, főzni, tenni, venni.

Hidd el, anyu, jobb gyereknek,

Akkor minket becézgetnek.

 

Csukás István:
Jaj, de szörnyű bánat bánt

 

Jaj, de szörnyű bánat bánt:

Bezárták az iskolát!

Túlélem-e, nem tudom

Lakat lóg az ablakon.

 

Jaj, de szörnyű bú kínoz!

Nap süt, aztán zápor mos,

Játszom, alszom s ez alatt

Szegény szívem megszakad!

 

Ha őszig még elélek,

Amit nagyon remélek,

Nem szenvedek én tovább:

Kinyitom az iskolát!

 

Csorba Piroska:
Peti naplójából

 

A testvérem

 

Apa ma hazajött a kórházból anyával

Meg egy pólyába csomagolt izével.

Megvan a véleményem róluk!

Még egy rendes testvért sem tudtak hozni nekem.

Ez beszélni se tud,

Egészen kopasz és egyetlen foga sincs.

Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,

Mint a macska. De azért mégsem tetszik.

Holnapig várok, hátha megnő,

Ha nem, akkor kicserélem.

 

Nagytakarítás

 

Anya legjobban takarítást

Szeret játszani.

Olyankor kirámoljuk a

Szekrényeket, bútorokat.

Jó nagy a felfordulás.

Úgy látszik, abból lesz a rend.

Anya felmászik a pókért a sarokba.

Én az asztal tetejére ülök,

És a tollseprűvel vezényelek.

Ancsa a zongora alatt az

Anyu kalapjában főz.

Apa is segít, elviszi Öcsit a

Játszótérre.

Anya megkér, hogy hajtsam

Össze a szőnyeget.

Ancsát is belehajtogatom.

Aztán minden a helyére kerül.

Ancsa visszaadja a kalapot,

Én a fotelbe ülök, és sajnálom,

Hogy véget ért a takarítás-játék.

 

Torokgyulladás

 

Anya elvitt a doktor nénihez

Mert van egy kis torokgyulladásom.

A betegségben az a jó,

Hogy anya itt ül az ágyam mellett

És harmadszor mondja a kedvenc mesém.

Apa vetít és kártyázik velem.

Eljött a nagymama is

És gesztenyepürét hozott.

Ancsa nekem adta a féltett babáját

És a fülembe súgta:

-Cserébe nem kérek semmi mást,

Csak adjál nekem is

Egy kis torokgyulladást.

 

Radírgumi

 

Kaptam apukámtól egy radírgumit.

Ha ceruzával írok valamit, és el

Akarom tüntetni, csak jól, jól, jól

Meg kell vele dörzsölni, és volt írás,

Nincs írás. Mint a varázslatban. Csak

Nagyon kell vigyázni, nem szabad túl

Sokat radírozni vele, mert kilyukad az

Irka. De én olyan csodálatos radírt

Szeretnék, amivel nemcsak azt lehet

Kiradírozni, amit leírtam, hanem azt is

Amit kimondtam. Mert, ha volna egy

Ilyen radírom, akkor kiradíroznám azt,

Hogy Ferinek azt mondtam, hogy: „Te utálatos hülye”. Meg: ”Te irigy kutya”. És azt is kiradíroznám, hogy „nem fogok játszani veled, és add vissza a focimat.” De az ilyen csodálatos radírgumival se szabad nagyon sokat radírozni, nehogy kilyukadjon a barátság.

 

Berta néniéknél

 

Nem szeretek Berta nénihez járni

Biztosan lecsöpögi valami a ruhámat

És azt is mindig megkérdezik

Hogy hány éves vagyok

Én nem tehetek róla, ha még mindig csak annyi, mint tegnap, meg tegnapelőtt.

 

Berta néni nem tud semmi érdekeset

Azt se, hogy mitől nőtt ki a teve púpja

És hány szeplő van az Eszter orrán

Vagy, hogy miért nincs szárnyam.

És miért nem nőnek fák a szobában.

Berta nénit csak az érdekli

Hogy mit tanultam az óvodában.

 

A váza

 

Én nem tehetek róla

Csak meg akartam nézni, hogy mikor nő

Ki belőle a rózsa

És közben lepotyogott.

Igazán nem akartam eltörni a vázát.

Anya, én nem is törtem el,

Eltörődött.

 

A persely

 

Ancsával külön malacba gyűjtünk.

Nemsokára rengeteg pénzünk lesz,

És vehetünk valamit.

Főleg én,

Mert Ancsának szegénynek

Csak hét forintja van,

Nekem pedig már összesen kilenc.

 

Ha megnövök

 

Ha megnövök, elveszem anyát feleségül.

A piros ruháját veszi fel,

Abban a legszebb.

Adok neki virágot, és egy igazi

Tengerimalacot.

Az esküvőn tejbegrízt eszünk

És fagyit,

Utána hazarollerezünk.

<