„…Ki itt belépsz tárt karokkal

Vihetsz mesét száz marokkal.”

 

Pinczéri Judit:
Piacon

 

-Mit kóstolgat, néném asszony?

-Tejföl fölit, édes lelkem!

-Ki kevesellné azt, néném asszony?

-Macskám orra, édes lelkem!

 

-Mit tenyerezget, néném asszony?

-Gyöngynek súlyát, édes lelkem!

-Ki ítélné azt, néném asszony?

-Madaram szárnya, édes lelkem!

 

-Mit lógázgat, néném asszony?

-Huszárkardot, édes lelkem!

-Kinek lenne az, néném asszony?

-Deli-pötty unokámnak, édes lelkem!

 

Egér-ijesztgető

 

Csoda-láda, zöld láda,

Egér lakik aljában.

„Vigyázz egér, megjárod,

ha a ládát kirágod.

Három macska jár ide,

Felfal téged ízibe!”

 

Kakas

 

Én vagyok az udvar

Tarajos királya

Igazságot teszek

Haragos viszályba,

Igen nagy a rangom,

Égig száll a hangom.

 

 

Kormos István:
A vásár

 

-Kicsi Kati, hova mész?

-Piacra.

-Minek mész a piacra?

-Vásálni.

-Mit vásálsz a piacon?

-Káposztát.

-Kinek vásálsz káposztát?

-Kecskémnek.

-Szereti a káposztát?

-Szereti.

-Mit csinál, ha hazamész?

-Hamm! Azonnal megeszi!

 

Sarkadi Sándor:
Csiga

 

Csigabiga haragos a nyárra

Belebújt a csigabiga házba.

 

Haragosi csigabiga úrfi

Jobb ideki, mint odabe, bújj ki!

 

Csigabiga csepereg a harmat

Nosza, told ki csigabiga szarvad!

 

Szabó Csaba:
A fadoktor

 

Kipi-kopi kalapács

Fúr-farag a fakopács

Kalapácsa hegyes csőre

Fürgén csapkod a fatörzsre

Lyukat farag, jó nagyot

S kirántja a kukacot.

 

Csukás István:
A nyekeregdi kerékgyártó

 

A nyekeregdi kerékgyártó

Bánatosan tekereg,

Nyekeregden minden kerék

Éktelenül nyekereg.

 

Tudja jól azt kutya, macska,

S bölcsőben a kisgyerek:

Ki az oka, hogy a kerék

Nyekeregden nyekereg!

Épp ezért a kerékgyártó

Már csak éjjel tekereg.

Hiába, mert a sok kerék

Álmában is nyekereg!

 

Földhöz vágja a sipkáját

S így kiált föl: mit tegyek?

Elfogyott a kocsikenőcs,

Pedig vettem eleget.

 

Ténagy Sándor:
Csacsifogat

 

Csacsi húz

Kicsi kocsit,

Kicsi kocsi

Nyekereg;

Hej te gazda,

Lusta gazda,

Zsírozd meg a

Kereket.

 

KOVÁCS SÁNDOR:
Két sün koma

 

Két sün koma nekivágott,

Hogy megnézi a világot.

Mentek, mentek és estére

Kiértek az erdőszélre.

Erdőszélen viskót láttak,

Úgy döntöttek, ott meghálnak.

Be is bújtak, de két sünnek

A házikó bizony szűk lett.

Ha az egyik moccant, fordult,

A másik mindjárt rámordult:

-Jaj, de szúr a tüskéd koma,

ne forgolódj ide-oda!

Szólt a másik: -Húzódj odébb,

Ha nem szúrnál, nem forognék!

Így civódtak napfelkeltéig,

Nem aludtak egy szemernyit,

Álmosan meg csúf a világ,

Nem érdemes megnézni hát.

Így aztán a két sün koma

Inkább elballagott haza.

 

 

Az egér

 

Fut az egér,

Szedi lábát.

Jaj, a macska

Nyalja száját.

Fut a macska,

Fut utána,

Elfut finom vacsorája.

 

Károlyi Amy:
Fény

 

Nyílj ki, nyílj ki ablakocska

Bejöhessen a napocska

Mindegy néki: ajtó, ablak

Bejön ott, ahol kinyitnak.

 

Őnélküle vakoskodunk

Penészedünk, szomorkodunk,

Sugarától pirosodunk

Mint a pipacs, kivirulunk.

 

Mikor a nap aludni megy

Vacsoráznak a gyerekek

Fenn az égen holdfény csillan

Idebent meg ég a villany.

 

Fodor Mária:
Nyuszitörténet

 

Kerek erdő hajlékában,

Sűrű bokrok árnyékában

Makogva ül egy pici nyúl

Fülecskéje hosszúra nyúl.

Moccanni se mer szegényke

Megrezzent a falevélke

Pedig otthon a mamája

Káposztát oszt uzsonnára

Megszánja őt a szelecske

-         Ne rezegj már levelecske

Hadd szaladjon a pici nyúl

Árkon-bokron, azon is túl.

 

Schneider Csilla:
Csali mese

 

Valamikor réges-régen

Amikor még én sem éltem

Volt egyszer egy

Kicsi kecske

Szeme kék volt, kerekecske

Hívta őt egy gyerekecske:

-         Világgá jöjj,

Gyere, kecske!

El is mentek, mendegéltek

Világvégén éldegéltek

Kecskekörmöt szedegettek

Kecskelábú széken ettek.

Amerre csak jöttek-mentek,

A békák is mind brekegtek.

Ha nem hiszed, mindhiába

Kecskeméten

     Kecskeréten

          Kecskelábon

              Járj utána!

 

Kopiás Sándor:
Mesekert

 

Mesekertben csodák vannak

Égre nyílik virág, ablak

Színarany a fák levele

Pille hív, hogy repülj vele.

 

Mese-virágokra nézek

Zümmögnek a mese-méhek

Kézen fog egy tündér keze

-Minden, mint egy

Tündérmese.

 

Sose nyugszik itt le a Nap

Éjjel-nappal ébren marad

Ezért csillog, ragyog minden:

Ennél szebb kert

Sehol sincsen.

 

 

ÖLBEY IRÉN:
A kis csacsi

 

Volt egyszer egy kis csacsi

Szürke ruha rajta

Iskolába jó apja ősszel beíratta

Vettek neki füzetet

Hátitáskát, könyvet

Jaj, nehéz a tanulás

Őgyelegni könnyebb.

Elcsavargott a csacsi

Rétre, legelőre

Így lett aztán csakhamar

Nagy szamár belőle.

 

Csanádi Imre:
Kicsi kutya, nagy kutya

 

Pici kutya vekk-vekk-vekk

Csihel-csahol, bereked.

Öreg kutya vak-vak-vak

Ha nem muszáj, nem ugat.

 

Szalai Borbála:
Indul a nap…

 

Felkel a nap

Jókor reggel

Útnak indul

Fényes kedvvel.

Fölfelé hág

A kék égen

S félúthoz ér

Éppen délben.

Mégsem áll meg

Nem ebédel.

Komótosan

Továbblépdel.

Lassacskán megy,

Mendegél

Pont estére

Célba ér.

Megérinti

Az ég szélét,

S el is oltja

Aranyfényét.

 

Kopré József:
A csorbafogú kisegér

 

Volt egyszer egy hófehér

Bársony bőrű,

Selyem szőrű,

Csorbafogú kisegér.

Szomorú volt bizony joggal,

Mihez kezd egy csorba foggal?

Éhes is, a has korog

Ráadásul:

Mozog is a csorba fog!

Huzatba ült három nap:

Csak vinné ki a huzat!

Odaadnám egy vak lóért

Vagy egy görbe lópatkóért

Azt a vásott,

Alig látszott

Pici, csorba rossz fogat.

Alighogy a szót kimondta,

Tüsszentett is egy nagyot.

De akkorát, hogyha estig

Keresnék se találnánk

Meg a fogat.

 

Restár Sándor:
Meseház

 

Ez a ház

Az a ház

Amelyikből nincsen száz

Bagoly hátán bárány béget

Így fogadják a vendéget

Ki itt belépsz tárt karokkal

Vihetsz mesét száz marokkal.

 

Weöres Sándor:
A birka-iskola

 

Egyszer volt egy nagy csoda,

Neve: birka-iskola.

Ki nem szólt, csak bégetett,

Az kapott dicséretet.

 

Ki oda se ballagott,

Még jutalmat is kapott.

Így hát egy se ment oda,

Meg is szűnt az iskola.

 

KOPIÁS SÁNDOR:
Tari Breki

 

Tari Breki – leveli

Dülledt szemmel azt lesi

Amint társa – Varangyi

A legyeket nyeldesi.

 

-Nincs szerencsém

Varangyi!

Úgy szeretnék jóllakni!

 

-Ide süss hát, barátom:

Figyeld az én kapásom!

De ne sokáig tétovázz,

Mert a gólya itt tanyázz! 

 

A szemtelen szúnyog

 

Szedtevette!

Teremtette!

Megcsíp reggel

Megcsíp este

S mit tehetsz te?

Mit tehetsz te?

Viszket karod,

Viszket lábod

Száll előtted

Száll utánad.

Semmi nyugtod

Nincs már tőle.

Fogj ki rajta, fuss előle!

 

Csanádi Imre:
Keresgélő

 

Megyek, megyek

Mendegélek

Kerek erdőn

Keresgélek.

Vackort,

Vadrózsát,

Virágszagú

Szamócát,

Nagykalapos gombát –

De nem a bolondját!

 

Verébnóta (népköltés)

 

Ágon ugrált a veréb,

Megrándult a lába,

Üggyel-bajjal lejutott

A fekete sárba.

 

Most sír a veréb,

Igen fáj a lába,

Nem jár az idén már

Verébiskolába.

 

SIMON LAJOS:
Szól a kakas

 

Szól a kakas: ha én mondom

Kapirgálok, ez a dolgom.

Szól a malac: az a dolgom

Kolbász legyek, rontom-bontom.

Szól a tehén: jól legelek,

Hogy a gyerek igyon tejet.

Ihaj-csuhaj, szól a gyerek:

Suliba csak holnap megyek!

Szól nagyapó szundikálva:

-De elmennék iskolába.

 

csukás István:
Harkály-mese

 

Erdőn fa van temérdek,

És minden fán van kéreg,

Kéregben sok a féreg,

Egymástól nem is férnek.

Jön a harkály, kipi-kopp,

Kirántja a kukacot,

Hosszú csőrrel kopácsol,

Bogarat űz, nem ácsol.

 

Janicsák István:
Feleselő

 

Jössz játszani?      - Nem megyek.

Fára mászni?        - Nem merek.

Árkot ásni?           - Nem lehet.

Kútba nézni?        - Leesek.

Messze menni?     - Elveszek.

Táncot járni?        - Szeretek.

Kivel járod?         - Teveled.

 

Drégely László:
Hiú lepke

 

Falu végén

Kint a réten

Lepke táncol

Nyári szélben

Illeg-billeg

Mint egy dáma

Néha rászáll

Egy virágra

Ott piheni

Ki a táncát

Szeretné, ha

Sokan látnák

Mert oly hiú

Mint egy dáma

Gyönyörű szép

Ruhájára!

 

NEMES NAGY ÁGNES:
Szorgalom

 

Mi kopog?

Mi kopog?

-Harkály vagyok, kopogok.

Nem is tudom, mióta

Vár rám ez a diófa.

 

Mi ragyog?

Mi ragyog?

-Hát nem tudod, ki vagyok?

Béka vagyok leveli,

Ki a fiát neveli.

 

RESTÁR SÁNDOR:
Erdőben

 

Behunyt szemű erdőben

Bagoly ül a fűben

Huhogni sincs kedve

Mert megszökött a medve.

 

Csalódott a medvében

Ezért nincs most kedvében.

 

Csoóri Sándor:

Hívogató

 

Idebújj,

Ide bújj hozzám!

Zöld barlangban találtam

Bodzabokor alján.

Ha szél fúj,

Ha esik,

Elalszunk itt reggelig

Leterített szalmán.

 

Kakasnóta

 

Fürge lábú kiskakas

Éles csőrű, tarajas

Talpra szökken, haja-hopp,

Ébreszti már a napot:

„Meghasadt az éjszaka

Piros az ég taraja,

Itt a hajnal, itt a fény,

Csordul a bérc tetején

Ág alatt és ég alatt

Kukurikú, kél a nap.”

 

ZSADÁNYI LAJOS:
Az én rétem

 

Az én rétem olyan rét

Virágot hint szerteszét

Fürjecskéket dédelget

Bárányokat legeltet

Harmat hull a füvére

Gyere, menjünk a rétre.

 

 

Donkó László:
Katica

 

Lapulevél

Lapuszál

Alábújok

Ha muszáj.

Jön a zápor

Cseperész

Csak az állja

Ki merész!

Én nem állom

Befutok

Lapu alatt

Lapulok

Vizesen

Nem szívesen

Viselem.

 

KÁROLYI AMY:
Fut a vonat

 

Fut a vonat

Fut a táj

Fut az erdő

Fut a mező

Fut a pásztor

Fut a nyáj

Fut a falu

Fut a város

Fut a torony

Fut a ház

Ezer ember nézegeti

Hogy szalad el a világ.

 

Kovács Sándor:
Csigahívogató

 

Bújj elő, bújj elő

Csigabiga, bújj ki

Elszaladt az eső

Szép szivárvány gyúlt ki.

 

Bújj elő, bújj elő

Vizes lett a házad

Mássz az ág hegyére

Ott mindjárt megszárad.

 

Bújj elő, bújj elő