DRAMATIKUS JÁTÉKOK
Tücsök és a hangya
Tücsök: Hangya néni! Kipp-kopp! Kipp-kopp!
Hangya: Ki az? Mindjárt ajtót nyitok!
Tücsök: Nótás tücsök a nevem. De jó itt a melegen!
Hangya: Nótás tücsök, jó napot! Vedd le hát a kalapod.
Tücsök: Odakünn fúj a szél, havazik, itt a tél.
Hangya: Szikra pattan, a fa ég, meggyújtani semmiség.
Tücsök: Ennyi száraz ágacska hogy került a házadba?
Hangya: Heted hét határon gyűjtöttem a nyáron. Hátamon cipeltem, fáznék a hidegben.
Tücsök: Hát ott a sarokban mi van a zsákokban?
Hangya: Árpaszem, búzaszem, télen át ezt eszem. Megtöröm, darálom, teli a magtárom.
Tücsök: Kamrádban mennyi kincs, másnak meg semmi sincs.
Hangya: Kell eleség bőven ebben a hideg időben.
Tücsök: Azért jöttem néni, tőled kölcsönkérni. Éhenhalok télen, nincsen eleségem.
Hangya: Szegény kis barátom, mit tettél a nyáron? Napfényes melegen feküdtél betegen?
Tücsök: Mindig ciripeltem, semmit sem cipeltem, naphosszat daloltam árnyékos bokorban.
Hangya: Hát miért nem gyűjtöttél? Tudtad, hogy jön a tél!
Tücsök: Van elég teneked, adj hát egy keveset!
Hangya: Csak tanácsot adhatok: nótáztál a nyáron? Akkor azt ajánlom, táncolj most barátom!
A kiskakas rézgarasa
Mesélő: Élt, éldegélt egyszer régen
Egy asszony a városszélen
Nem volt pénze, nem volt háza
Csak egyetlen kakaskája.
A kiskakas kora reggel
Így kiáltott vidám kedvvel.
Kakas: Kukurikú! Jó reggelt!
A fényes nap már rég felkelt!
Gazdasszonykám, jó napot!
Reggelit még nem kapok?
Gazdasszony: Mit adhatnék, kakasom?
Nincs egy lyukas garasom.
Nincsen pénzem, jól tudod,
Lisztecskére sem jutott.
Kakas: Ne szomorkodj, én mondom,
Kapirgálok a dombon.
S, ha valamit találok,
Hazahozom, meglátod!
Mesélő: A kiskakas így hát reggel
Útnak indult üres beggyel.
A szemetet kapirgálta,
S rátalált egy rézkrajcárra
Vidám kedvvel kiáltott fel:
Kakas: Ki korán kel, aranyat lel!
Mesélő: A kiskakas siet haza
Szembe jött egy török basa
Nem is basa, ő a szultán,
Kopasz fején tornyos turbán.
A fényes pénzt megkívánta
És így szólt a kakaskára.
Szultán: Az aranypénzt azon nyomba
Vidd haza a kincstáramba!
Kakas: Dehogy viszem! Dehogy adom!
Vár engem a szegényasszony!
Szultán: Adok rangot, nemességet
Úrnak hívnak a cselédek!
Kakas: A rang miatt nincsen gondom
Úr vagyok a szemétdombon.
Szultán: Feleselni jól tudsz, látom
Mégse fogsz ki a szultánon
Megbüntetlek példaképpen
Jöjjön hát a hadvezérem.
Hadvezér: Mit parancsolsz, kedves szultán?
Szultán: Van számodra egy kis munkám.
Hadvezér: parancsodat várva-várom.
Ellenség van a határon?
Szultán: Ott áll az a hetyke kakas
Nem fogad szót, olyan nyakas!
Van egy fényes rézkrajcárja
S nem viszi be a kincstárba.
Hadvezér: Kakaska, légy engedelmes!
Szultán: Vedd el a pénzt, ne kegyelmezz!
Kakas: Szégyelld magad török szultán,
Gazdagodsz a szegény jussán?
Kukurikú, milyen szégyen,
Hogy a néped meghal éhen.
Te meg hízol, hasad dagad
Török szultán, szégyelld magad!
Mesélő: Török szultán, jaj de mérges,
Odaszól a kis cselédhez.
Szultán: Kemencébe vidd, cselédem
Tűzbe, lángba, tolla égjen!
Mesélő: Betette a kis cseléd
Kemencébe, majd elég.
A kakaska mit tehetett,
Oltogatta a nagy tüzet
Fogta magát, hamarjába
Vizet fújt a tűzre, lángra.
A parázsból percek alatt
Csak a tüzes hamu maradt.
Aztán kiszállt nagy kevélyen
Ott sétált a kerítésen
Hangos szóval kiabálta
Török szultán udvarába
Kakas: Szégyelld magad török szultán,
Gazdagodsz a szegény jussán?
Kukurikú, milyen szégyen,
Hogy a néped meghal éhen.
Te meg hízol, hasad dagad
Török szultán, szégyelld magad!
Mesélő: Török szultán, jaj de mérges,
Odaszól a kis cselédhez.
Szultán: Nem égette meg a parázs?
Csípje össze hát a darázs!
Vidd le, szolgám, a kaptárba!
Mesélő: A szolgáló odazárta.
A kiskakas a kaptárban
Nyelni kezdte egyre-másra
Nyelte a sok darazsat
Üres begye megdagadt.
Megdagadt, majd szétrepedt
Bekapott vagy ezeret.
Aztán kiszállt nagy kevélyen
Ott sétált a kerítésen
Hangos szóval kiabálta
Török szultán udvarába.
Kakas: Szégyelld magad török szultán,
Gazdagodsz a szegény jussán?
Kukurikú, milyen szégyen,
Hogy a néped meghal éhen.
Te meg hízol, hasad dagad
Török szultán, szégyelld magad!
Mesélő: Török szultán, jaj, de mérges
Maga megy a kerítéshez
Úgy felpattant, mint a labda
A kiskakast nyakon kapta
Beledugta hamarjába
Buggyos selyemnadrágjába.
Kakaska a nadrágszárba
Jó hangosan kiabálta.
Kakas: Gyertek elő, darazsak
Török szultán jó falat
Csak csípjétek, ez nem vétek
Csak szúrjátok, harapjátok
Egy cseppet se sajnáljátok.
Mesélő: A darazsak csípték, marták
Megdagadt a buggyos nadrág
Török szultán fejét fogta
Ugrott jobbra, ugrott balra
Idecsapott, odacsapott
Rettenetes lármát csapott.
Szultán: Óh, jaj nekem, jaj, jaj, jaj!
Mesélő: Jön a szolga.
Szolga: Mi a baj?
Szultán: Belém csípett száz darázs
Bőröm sajog, ég, parázs.
Óh, de nagyon beteg vagyok
Borogasd a daganatot!
Kakas: Ugye mondtam, hogy megbánod?
De szívesen megbocsátok
Add vissza a fényes krajcárt!
Szultán: Kedves kakas, mindjárt, mindjárt
Itt van a kulcs, vezesd szolga
A kiskakast kincstáramba
Krajcárodat ott találod
Aztán legyünk jó barátok!
Mesélő: A kiskakas a kincstárba
Hangos szóval kiabálta
Kakas: Ennyi arany sok egy helyen
Kapkodd csőröm, nyeld le begyem
Mesélő: Lenyelt százat, ezeret
A begye majd szétrepedt
Aztán szaladt, szaladt
Otthon termett percek alatt
Gazdasszony már leste, várta
És így szólt a kakaskára:
Gazdasszony: Merre jártál édes lelkem?
Kakas: Szemétdombon pénzre leltem
Mesélő: A kiskonyha asztalára
Kigurult a rézkrajcárka
Meg az ezüst, meg az arany
Azt se tudták, hogy mennyi van.
Gazdasszonyka fogta magát
Vett egy kosár kukoricát
Örömére a nagy napnak
Három jércét a kakasnak
Mind a három megtanulta
Kapirgálni fontos munka
Mondogatják minden reggel
Együtt: Ki korán kel, aranyat lel!
|