Jókedvében

Röpíti sok sugarát…”

 

OSVÁTH ERZSÉBET:
A nap kalapácsa

 

Sötét felhő

Irigy felhő

Eltakarta

A Napot

Húzott rá

Egy szürke, sötét

Felhőből szőtt

Kalapot.

Arra szállt a szél

Megszánta

A betakart

Bús napot

És lefújta

Fejéről a

Felhőből szőtt

Kalapot.

 

A Nap széles

Jókedvében

Röpíti sok sugarát

Fűre, fára, játszótérre

Toronyházak tetejére –

Amerre a szeme lát.

 

DRÉGELY LÁSZLÓ:
Nyári tánc

 

Tarka réten

Fák alatt

Fiúk-lányok

Játszanak.

Körbe állva

Táncot járva

Mindenkinek

Víg a párja.

Velük mulat

Tündér lánya

Napsugár a

Koronája.

 

 

BORNEMISSZA ENDRE:
Ess, eső, ess!

 

Sötét

Felleg

Eget

Ellep

Hegyet

Ellep

Völgyet

Ellep

A vidékre

Ránehezül

Ember, állat

Bújik, elül.

 

Dörren

Reccsen

Eső

Cseppen

Esik is már

Sűrű cseppben

Hull a

Zápor

Fákat

Páhol

Porzik

Istenigazából.

 

Akol

Pajta

Hátát

Tartja

Csak a

Liba

Nevet

Rajta

Szárnyát

Tárja

Nyitja

Rázza:

-Ess eső, ess!

Kiabálja.

 

 „…Itt mi soká nem maradunk

Vár az iskolai padunk.”

 

Donászy Magda:
Búcsúzunk tőletek…

 

Búcsúzunk tőletek

Most egy kis időre,

Rövid kis időre,

Kerek esztendőre.

 

Kerek egy év múlva

Hatévesek leszünk,

Kedves óvodánktól

Mi is búcsút veszünk.

 

Ne görbüljön szája

Senkinek sírásra…

Búcsúzzunk vidáman:

-A viszontlátásra!-

 

A.A. MILNE:
6 évesek lettünk

 

1 esztendős voltam

Épp, hogy elindultam

Aztán 2 lettem

Épp, hogy megszülettem

3 évet éltem

Én voltam? Nem értem

4 esztendős múltam

S nem volt semmi múltam

Évem száma 5 lett

Nem volt bennem ötlet

De most 6 éves vagyok

És okos vagyok nagyon

Így azt hiszem, ezt a

Kort már soha, soha

El nem hagyom.

 

 

KORMOS ISTVÁN:
Vackor elbúcsúzik az óvodától

 

Hej óvoda,

Óvoda!

Ég veled, te kacsalábon

Forgó, édes palota.

Elhagyjuk sok

Fényes termed.

Többet nem sétálunk

Benned.

Isten veled, óvoda!

Holnap mi már

Nemcsak játszunk,

Fogócskázunk,

Bújócskázunk!

Hív a komoly kötelesség,

Hív minket az iskola!

 

DONÁSZY MAGDA:
Búcsú

 

Búcsúzzunk jó kedvvel

Búcsúzzunk vidáman

Egyszer találkozunk

Majd az iskolában.

 

Addig arra kérem

Az új nagycsoportot

Mackóra, babára

Viseljenek gondot.

 

Vigyázzatok könyvre

Kisszékre, kiságyra

Kedves új nagycsoport

A viszontlátásra.

 

CSANÁDI IMRE:
Búcsú az óvodától

 

Hej óvoda, óvó nénik

Nem maradok soká én itt

Itt mi soká nem maradunk

Vár az iskolai padunk.

 

Vége szakad szép nyárnak

Iskolában könyvek várnak

Betűk hívnak útrakelni,

A világot megismerni.

 

A nagy idő elérkezett

Búcsúznak a hétévesek

Búcsúznak az óvodától

Mint fészkétől fecsketábor.

 

Köszönjük a gondviselést

Gondviselést, felnevelést.

Elindulunk, nem időzünk

De fészkünkre visszanézünk.

 

BIHARI KLÁRA:
Válás az óvodától

 

Most látom csak, milyen szép itt

Színes képek hó-falon

Virág, tarka cserepekben

Játék földön, asztalon.

 

Itt játszottam három évig

Nőttem, s velem nőtt a szék

A baba, a labda, autó

Tanultam verset, mesét.

 

A csengőig ágaskodtam,

Most elérem könnyedén

S a kicsiknek most én mondom:

Te is megnősz, kisöcsém!

 

Holnap már nem csengetek be

Nem játszom az udvaron

De három év örömével

Megyek tovább utamon.

 

DONÁSZY MAGDA:
Óvodától iskoláig

 

Egyszer régen édesanyám

Megfogta a kezemet, kicsit éltem

Amikor az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,

Mennyi asztal, mennyi szék,

Gyorsan múlt a legelső nap

Még gyorsabban a hét.

Három év telt el azóta

Háromszor láttam az óvoda ablakán,

Hogy zöld lombok integetnek,

Hogy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttem,

Hogy az ágyam kicsi már,

Mesesarok helyett holnap

Az iskola padja vár,

Meg a tábla, meg a kréta

Hét éve vár engemet.

Itt is jó volt, ott is jó lesz!

Induljunk hát gyerekek!

 

Iványi Mária:
Iskolások búcsúztatása

 

Nem jöttök már óvodába,

Iskolások lesztek,

Játék helyett számokkal,

És könyvvel ismerkedtek.

 

Megtanultok betűt írni,

Pocakos B-t, O-t, A-t,

Rajzoltok szép színes képet,

S hangjegyekből kottát.

 

Azért mi sem búslakodunk,

Itt a mackó, s labda,

Jövőre majd találkozunk

Az iskolapadban.

 

SZALAI BORBÁLA:
Utolérem a bátyámat

 

Mi tagadás, irigyeltem,

Hogy a bátyám iskolás,

Hogy őneki gyerekjáték

Az írás, olvasás.

Csodáltam, hogy milyen szépen

Formálja a betűket.

S hiába van sok belőlük

Ismeri a nevüket.

Úgy megy neki az olvasás,

Akárcsak a vízfolyás.

Hej – gondoltam,

Mikor lesz már

Belőlem is iskolás?

S most, amikor beírattak

Iskolába az idén,

Megfogadtam: a bátyámat

Utolérem bizony én.