ŐSZ
„Elment a nyár
Itt az ősz
Kampósbottal
Jár a csősz
A présházban
Must csorog
Forrnak már az
Új borok.
A kék szilva
Rád nevet
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó
Hozzá kenyér
Friss dió.
Ott hántják a
Tengerit
Krumplit szednek
Nézd emitt
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.
Sárgulnak a
Levelek
Lassan mind-mind
Lepereg
Elnémul a
Sok madár
Fecske, gólya
Messze jár.”
(Raggamby András: Tavasztól tavaszig)
GÁRDONYI GÉZA:
Hívogató
Gyerekek, gyerekek
Iskolába jöjjetek
Akár fiú, akár lány,
Várja őt a tudomány!
Elő veled irka, táska
Gyertek hamar iskolába!
Szalai Borbála:
Legyen öröm a tanulás!
Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!
IVÁNYI MÁRIA:
Kati iskolába megy
Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.
SZALAI BORBÁLA:
Betűország kincsei
Sok újdonsült
Kisdiáknak
Kitárult egy új világ
Szeptemberben
Betűország
Megnyitotta kapuját.
Csodálatos
Ez az ország
Gazdagsága rengeteg;
Mert itt bizony
Minden betű
Drága kincset rejteget.
S aki egyszer
Megismeri
Mind a betűk titkait,
Magáénak
Tekintheti
Betűország kincseit.
MAJTÉNYI ERIK:
Gyurka írni tanul
Egyik betű pocakos,
A másik meg nyurga,
Melyikkel fogsz elsőbben is
Megbirkózni Gyurka?
Ha az első görbe lesz,
Nehogy kedved szegje,
Hisz előbb a csúnyábbja jön,
Csak később a szebbje.
Írj gyorsan egy másikat,
Azután még egyet,
A betűk a sor végén majd
Kiegyenesednek.
S végül az a sok betű
Pocakos és nyurga,
Éppen úgy áll össze, ahogy
Te akarod, Gyurka.
…Megérkezett a hideg ősz
Sápadt a nap fénye…”
LUKÁCS ANGÉLA:
Ősz
Sim-sum fúj a szél
Az a kis fa, jaj, de fél!
Minden ága megremeg
A levele lepereg
Ej-haj, semmi baj
Újra zöldül majd a gally.
VARGA ÉVA:
Megérkezett az ősz
Megérkezett a hideg ősz
Sápadt a nap fénye
Elszálltak a gólyák, fecskék
Messze délvidékre.
Leszedték a gyümölcsöt is
Üresek a kertek
Maga előtt az őszi szél
Színes lombot kerget.
Árok szélén, utak szélén
Színes már a pázsit
Búsan cincog a kis cinke
Hiszen ő is fázik.
WEÖRES SÁNDOR:
Őszi erdő
Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
-Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.
SZÉKELY DEZSŐ:
Szeptember
Zú, zú, zú,
Az ősz szele fú,
Várja már a cinegéket
Jó meleg odú.
hu, hu, hu,
Huhog az uhu,
Hűs esőben ázik minden
Város és falu.
Kár, kár, kár,
Szól a varjú száj,
Délre szálló felhők után
Elfutott a nyár.
CSANÁDI IMRE:
Ősz-elő
Szállj, szállj
Ökörnyál
Jön az ősz
Megy a nyár,
Megy a nyár
A nevetős
Komolykodva
Jön az ősz
Csillámló derekkel
Sárga levelekkel
Szőlővel, mosolygóval
Fűre koccanó dióval.
SEBŐK ÉVA:
Ősz
Piros fülű lángot cibálok
Piros paprikaport szitálok
Piros ringlót szedek kosárba
Piros a venyigék bokája
Rőtbe borul minden, ami zöld
Piros őszi ördög nyelvet ölt.
OSVÁTH ERZSÉBET:
Falevelek
Száguldanak
Szárnyas szelek
Repülnek a
Falevelek.
Őszi fákról
Földre szállva
Gondolnak a
Letűnt nyárra.
Fényes napra
Víg madárra
A sok kedves cimborára.
Elszunnyadnak
A fák alatt
És álmodnak
Tavaszt, nyarat.
DÉNES GYÖRGY:
Őszi harmat
Őszi alma, őszi körte
Őszi harmat hull a földre
Bújócskáznak fürge szelek
Sodorják a falevelet
Sárga, piros, aranybarna
Levél libeg az avarra.
Mintha lepkék lebegnének
Gyenge fényében az égnek.
Száll az ökörnyál a fákra
Őszi bánat a világra
Barna felleg kerekedik
Erdő, mező csendesedik
Hol van már a régi pompa?
Őszi dér int nyugalomra.
A békák sem kuruttyolnak
A galambok sem burukkolnak
Őszi tájon, őszi ének
Elszunnyad a szép természet.
BUDA FERENC:
Ősz
Tűz színe, vér színe
Falevélen,
Kosaramba alma hull,
Ha elérem.
CSANÁDI IMRE:
Alma
Érik az alma
Hajlik a gallya
Fűre hajlik, mint egy sátor
A sok édes almától
Szedjük, kapjuk,
Habosra harapjuk
A többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk.
WEÖRES SÁNDOR:
Gesztenye úrfi
Hej, gesztenye úrfi
Bundácskádból bújj ki!
Ugorj le a fáról
Érkezésed várom.
Nini, itt van, koppan
Fáról földre pottyan
Futok zsebre dugni
Jöjj, gesztenye úrfi!
Elek István:
Bodri és a falevél
Utcahosszat fúj a szél,
Csörög, pörög a falevél.
Bodri kutya elered,
Kergeti a levelet.
Kicsi mancsa tapogat,
Pofozgatja az utat.
De a levél, a cudar,
Tovaröppen, elinal.
Bodri dühös szerfelett
Ugatja a levelet.
Aztán gondol egy nagyot,
Hátat fordít, s elkocog.
Sündisznócska (népköltés)
Tegnap korán esteledett
Sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarban,
Kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél szakadatlan,
Melegít a puha paplan.
Jó a puha földi fészek,
Aludjatok kis tüskések!
Sarkadi Sándor:
Édes ősz
Édes ősz jött
Hull a körte
Hamvas szilva
Hull a földre.
Itt az alma
Kasba rakd!
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik,
Ott ne hagyd!
CSANÁDI IMRE:
Nyármarasztó
Szól a rigó: de jó,
Érik a dió,
Millió, millió!
Útra kél a fecske
Szól a fürjecske:
Pittypalatty
Pittypalatty
Nyár, nyár,
Itt maradj!
Fésűs Éva:
Őszi dúdoló
- Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a tarka nyár.
Búzaszem nem terem,
Köd szitál a földeken.
- Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
Lopva lép a fürge őz.
Béka mondja: - Kutykurutty!
Kis porontyom, menj, aludj!
Jó gyerek nem brekeg,
Téli álom lepte meg.
Sarkadi Sándor:
Őszi levél
Köd szitál, hull a dér
Lepörög a falevél
Földre szökik szemétnek
Aki éri, ráléphet
Sziszegő szél söpri, hajtja
Hullongó hó betakarja.
TASNÁDI VARGA ÉVA:
Búcsúzik a gólya
Gólyamadár útra készen
Végignéz a kopár réten,
Meglibbenti fehér szárnyát
-testvérkéi nagyon várják.
-Kelep, kelep!- mondja csendben,
Itt sétálni de szerettem!
Kis tavacska, sárga nád,
Szél fúvását hallanám!
Elbúcsúzom füvek, bokrok,
Földre hajló fűzfalombok,
Messze szállok délvidékre,
Árva lesz a gólyák fészke.
Búcsúzom, te drága rét,
Simogat a nap ma még,
Holnap reggel köd ruhába
Öltözik a nyírfa ága.
Kelep-kelep – füvek, rétek,
Tavasszal majd visszatérek!
Árvai János:
Itt az ősz
Elmúlt a nyár
Itt az ősz
Kampós bottal
Jár a csősz.
Mert az ősznek
Párja nincs,
Amit csak hoz
Csupa kincs.
A kék szilva
Rád nevet
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Óh, mi jó
Hozzá kenyér
Friss dió.
Ott törik a tengerit
Krumplit szednek
Nézd emitt
A présházban
Must csurog
S forrnak már
Az új borok.
Sárgulnak a levelek
Aztán mind-mind
Lepereg
Sivár, kopár
A határ
Fecske, gólya
Messze jár.
Fátyol fedi
Az eget
Az eső is
Megered
Nincs már derű
Csak ború
S minden olyan
Szomorú.
Kányádi Sándor:
Fa az ágát földre hajtja
Fa az ágát földre hajtja,
Kínálja magát az alma.
Sárgán nevet rád a körte,
Lepottyan, ha nem nyúlsz érte.
Ásót, kapát fogj marokra:
Leszáradt a krumpli bokra.
Ha nem ügyelsz, reggel, este,
Dió koppan a fejedre.
Foszló kertjei az ősznek,
Ökörnyálak kergetőznek.
Virradattól napnyugtáig
Dombok hátán traktor mászik,
Füstöt is vet, csoda-kéket,
S húz vagy három vetőgépet.
Kányádi Sándor:
Elment a nyár
Elment a nyár,
Itt az ősz,
Reggelente párát lehel
A kis őz.
Elment a nyár, megjött az ősz,
Fosztogat,
Gyéríti a sápadozó
Lombokat.
Reszket a lomb, remeg az őz:
Fél, de fél:
Pedig nem jár vad erre más
Csak az őszi szél.
FÉSŰS ÉVA:
Őszi bújócska
A nap az égen hunyni ment,
Árnyékba bújt a tarka kert,
Magára húzott hűs avart,
Bogarat, lepkét eltakart.
Ugrott a huncut gesztenye,
A kosaramba ült bele.
Aztán a dión volt a sor,
Sötét pincébe bújt a bor.
A vakond elásta magát,
Kaptárba tért a méhcsalád,
A jó kis pók meg színezüst
Fonálon gyorsan elröpült.
Tücsök nem szól a fű között
Kemencelyukba költözött.
S mire a nap kikandikált
Egy szál virágot sem talált.
Sarkadi Sándor:
Lomb lehullott, mák kipergett
Lomb lehullott,
Mák kipergett,
Őszi ágat szél diderget.
Hidegebb már
A sugár is,
Elment a fecskemadár is.
|