„…A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek…”
B. Radó Lili:
Péterke a létrán
Miért is vagyok olyan kicsi
Mint a kerti virágok?
Úgy szeretném egyszer fentről
Nézni meg a világot.
Létra fokán nagyot lépek…
És még egyet, azután…
Egy-kettőre olyan magas
Leszek, mint az apukám.
FECSKE CSABA:
Jó leszek
Ezentúl jó leszek
Állíthatom
Reggeltől-estig
Tetőtől-talpig
Csupa jó leszek.
A füleimet ezentúl
Mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám
Tiszták lesznek a körmeim.
Köszönök szépen mindenkinek
Azt teszem csak,
Ami szép és jó.
Ha már jó leszek,
És ezentúl az leszek!
Nem verekszem,
Nem csúfolkodom
Nem húzom meg a lányok haját
Semmit se teszek,
Amit nem szabad
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
Mert ezt a sok jóságot
Észben tartani, azért
Nem tudja egy ilyen kisgyerek!
Démény Ottó:
Doktor bácsi
Adjon egy kanalat
Mondja szépen – á
A hőmérőt bedugjuk
A hóna alá!
Maga kérem nagy beteg!
Biztos megint beevett!
Öblögessen, borogasson,
Bújjon a dunyhába!
Ha reggelig nem köhög,
Mehet óvodába!
B. RADÓ LILI:
Új ing
Felveszem ma az új inget
Mennyi gomb van rajta
Fehér gombok, az ing pedig
Vidám, kockás, tarka.
Mennyi szép gomb! Mi lenne, ha
Begombolnám egyedül?
Addig-addig próbálgatom
Amíg egyszer sikerül!
No lám, megvan! Begomboltam!
Hanem annyit mondok:
Nem könnyű ám begombolni
Egyedül egy gombot.
VISKY ANDRÁS:
A félelemről
Anya, anya
Fenn a kertben
Minden csupa
Éjszaka!
Sötét, sötét
Fenn az égen
Holdunk hideg
Udvara!
Hogyha a Nap
Elgyötörten
Megpihenni
Éjre vált!
Anya mondd, ó
Egyik csillag
Márikának
Átkiált?
Miért nem félnek
Partok mentén
Álldogáló
Nyurga fák?
És ha nem fagy
Be a folyó
Egymáshoz hogy
Jutnak át?
Anya, anya
Mondd, te félsz-e
Mikor úton
Van apa?
És ha megjön
Árnyas fődnek
Mért van újra
Hajnala?
Anya, anya
Én sem félek
Mesélj, mesélj
Szeretem!
És, csak amíg
Elaluszom
Fogjad kérlek
A kezem!
Zsil Magda:
Napos vagyok
Napos vagyok
Reggel óta.
Négyévesnek
Ez nem tréfa.
Kötényt kötök,
Rendet tartok,
Tányért,
Bögrét,
Vizet osztok.
Székem mögött megállok:
Jó étvágyat kívánok.
És miközben ebédelek
Én akkor is felügyelek.
Egy naposnak sok a dolga.
Olyan, mintha felnőtt volna.
Ha délután alszik egyet,
A gondjai elrepülnek.
Szalai Borbála:
A jelzőlámpa
Jelzőlámpa áll a járdán…
Csuda okos szerkezet!
Zöld szemével hogyha rám néz,
Azt jelenti, mehetek.
Ilyenkor én nem habozom:
Szépen el is indulok,
Tudom, hogy a túloldalra
Veszély nélkül átjutok.
Ám hogyha a jelzőlámpa
Piros szeme néz felém:
Megállok a járda szélén,
S nem indulok, de nem én!
Mert a lámpa figyelmeztet:
Átmenni most nem szabad!
Világító piros szeme
Jelenti a tilosat…
Okos az a jelzőlámpa!
Csuda okos szerkezet!
Éber szemmel ügyel miránk,
Hogy ne érjen baleset.
Iván Magda:
A láthatatlan anya
-Kisfiam, rendesen felöltöztél?
Szépen fésüld meg a hajadat!
Fogat is moss!
A füled is tiszta legyen! –
Kiáltott ki a nagyszobából anyu.
-Mindent a táskádba tettél?
Az uzsonnádat megedd!
És ne hagyj el semmit!
A radírodra is ügyelj! –
Kiáltott ki a fürdőszobából anyu.
-A kakaót megittad?
Az ajtót jól becsukd!
A kulcsaidra ügyelj!
Óvatosan közlekedj! –
Kiáltott utánam az előszobából anyu.
Anyunak minden reggel
Csak a hangját hallom.
-Láthatatlan!
Sosincs ott, ahol én vagyok,
Mert mindig siet! –
Ilyenek a nagyok!
PALOTAI GYÖNGYVÉR:
De jó lenne
Az még aztán de jó lenne,
Ha egy nagy harangot venne
Apukám a névnapomra.
Az egész család harangozna,
Beosztanánk szépen sorba:
Bim-bam; bim-bam
Giling; galang
De apu szólt:
Nem lesz harang!
Beértem egy kis csengővel,
-Talán megnő majd idővel.
KRECSMÁRI LÁSZLÓ:
Hát nem érdekes?
Két füle van a fazéknak,
Mégis süket szegény,
Feje van a csizmának,
De nincsen haj a fején.
Nyelve van a cipőnek,
De nem felel a szóra,
S nem érzi az illatokat,
Hiába van orra.
S hasztalan a szőlőnek
Ki tudja hány szeme,
Akármilyen erősen néz
Semmit sem lát vele.
Négy lába van az asztalnak,
Mégsem táncol tvisztet.
Háta, oldala a hegynek,
Amely sosem viszket.
A kabátnak ujja van,
De nincsen köröm rajta.
A fésűnek foga van,
És hiányzik az ajka.
Nem társalog a kemence,
Hiába van szája,
És nem köthet nyakkendőt
Az üveg a nyakára.
Nem fordul az utca sarkon
Hiába van sarka.
S nem döf fel az eke senkit
Hiába van szarva.
S hiába van tolla minden
Kacsának és lúdnak:
Én írom a verset, hisz ők
Még ennyit sem tudnak.
HÁRS LÁSZLÓ:
Miértek és hogyanok?
Hogyha nyár van, hol a tél?
Egész télen hol a nyár?
Mikor nem fúj, hol a szél?
És hogyha fúj, hova száll?
Fényes délben hol a Hold?
Sötét éjjel hol a Nap?
Ha kimosták, hol a folt?
Ha nem habzik, hol a hab?
Ha beszélnek, hol a csend?
Ha felszárad, hol a sár?
A mente, az hova ment?
A várkastély mire vár?
A félóra mitől fél?
Az aludttej hánykor kel?
Két adagot miért nem kér
Ki nyaklevest ebédel?
A golyóban mi a jó?
Kiabálban mi a bál?
Miért folyik a folyó?
A tó vize miért áll?
Miért nem úszik a csibe?
A hal mért nem repül el?
Az eső mért esik le?
Mért nem esik soha fel?
Miért mindig ma van ma?
A holnap miért nem ma van?
Minden csupa hol meg ha,
Csupa miért és hogyan.
Mondják, néhány év alatt
Nagyra növök biztosan,
S mind az összes titkokat
Megfejthetem egymagam.
De marad majd egy nagy titok,
Amit akkor sem értek,
Hogy lesznek a hogyanok,
S miért vannak miértek?
Gazdag Erzsi:
Ha nagy leszek
Ha nagy leszek, meglátjátok
Sok jó dolgot kitalálok.
Először is Nagyanyónak örök élet elixírt
Amilyen a mesében van, éppen olyan csodaírt.
Nagyapónak vízipipát, mert az olyan törökös,
Amíg szívja, fogadom, hogy az élete örökös.
Anyának egy pénzes ládát, soha ki nem fogyhatót,
Anikónak síróbabát, pelenkába rakhatót.
Apának egy bűvös horgot, mire minden hal harap,
Magamnak meg, ami végül mind e jóból megmarad.
Csukás István:
Korholó
Bánom is én, ezentúl
Lehetsz tőlem házinyúl!
Rács nő köréd derótból,
Ha nem értesz a szóból!
Eheted majd a torzsát,
Kenyérből csak a morzsát,
Morzsából is a régit,
Régiből is a régit.
Bundád nő majd, bozontos,
S szürke, barna, nem fontos,
Füled hossza mérsékelt:
Eléri a félmétert!
Mekegsz majd, vagy makogsz majd,
Megmondja, ki tapasztalt,
Nem tudom, de nem vitás:
Nem lesz benne ragozás.
S hogyha dalolsz, dalodtól
Kutya, macska eliszkol,
Elbujdosik a szamár,
A nagyhírű daltanár.
S ha nyílik az iskola,
Tudom, járnál már oda,
Fésülnéd az irhádat,
Firkálnád az irkádat!
De nem lehet, hisz egy nyúl
Minek tanul latinul,
Görögül meg magyarul,
Akkor se lesz más, csak nyúl!
Gondold meg hát, még lehet,
Még nem nőtt ki a füled,
Nyúl leszel, vagy kisgyerek,
S a tejbegrízt megeszed!
Iványi Mária:
Pannika gondjai
Panni minden áldott reggel
Kiságyából jókor felkel
Zsörtölődve sürög-forog,
Jaj, mert rengeteg a dolog!
Kistűzhelyén tejet forral,
Kávét készít sok cukorral.
Teletölti a csészéket,
Eteti a babanépet.
Beveti a babaágyat,
Rendbe rakja a szobákat.
Aztán nagymosáshoz készül,
S fáradtan így sóhajt végül:
-De nehéz mamának lenni!
Sütni, főzni, tenni, venni.
Hidd el, anyu, jobb gyereknek,
Akkor minket becézgetnek.
Csukás István:
Jaj, de szörnyű bánat bánt
Jaj, de szörnyű bánat bánt:
Bezárták az iskolát!
Túlélem-e, nem tudom
Lakat lóg az ablakon.
Jaj, de szörnyű bú kínoz!
Nap süt, aztán zápor mos,
Játszom, alszom s ez alatt
Szegény szívem megszakad!
Ha őszig még elélek,
Amit nagyon remélek,
Nem szenvedek én tovább:
Kinyitom az iskolát!
Csorba Piroska:
Peti naplójából
A testvérem
Apa ma hazajött a kórházból anyával
Meg egy pólyába csomagolt izével.
Megvan a véleményem róluk!
Még egy rendes testvért sem tudtak hozni nekem.
Ez beszélni se tud,
Egészen kopasz és egyetlen foga sincs.
Igaz, majdnem úgy tud nyávogni,
Mint a macska. De azért mégsem tetszik.
Holnapig várok, hátha megnő,
Ha nem, akkor kicserélem.
Nagytakarítás
Anya legjobban takarítást
Szeret játszani.
Olyankor kirámoljuk a
Szekrényeket, bútorokat.
Jó nagy a felfordulás.
Úgy látszik, abból lesz a rend.
Anya felmászik a pókért a sarokba.
Én az asztal tetejére ülök,
És a tollseprűvel vezényelek.
Ancsa a zongora alatt az
Anyu kalapjában főz.
Apa is segít, elviszi Öcsit a
Játszótérre.
Anya megkér, hogy hajtsam
Össze a szőnyeget.
Ancsát is belehajtogatom.
Aztán minden a helyére kerül.
Ancsa visszaadja a kalapot,
Én a fotelbe ülök, és sajnálom,
Hogy véget ért a takarítás-játék.
Torokgyulladás
Anya elvitt a doktor nénihez
Mert van egy kis torokgyulladásom.
A betegségben az a jó,
Hogy anya itt ül az ágyam mellett
És harmadszor mondja a kedvenc mesém.
Apa vetít és kártyázik velem.
Eljött a nagymama is
És gesztenyepürét hozott.
Ancsa nekem adta a féltett babáját
És a fülembe súgta:
-Cserébe nem kérek semmi mást,
Csak adjál nekem is
Egy kis torokgyulladást.
Radírgumi
Kaptam apukámtól egy radírgumit.
Ha ceruzával írok valamit, és el
Akarom tüntetni, csak jól, jól, jól
Meg kell vele dörzsölni, és volt írás,
Nincs írás. Mint a varázslatban. Csak
Nagyon kell vigyázni, nem szabad túl
Sokat radírozni vele, mert kilyukad az
Irka. De én olyan csodálatos radírt
Szeretnék, amivel nemcsak azt lehet
Kiradírozni, amit leírtam, hanem azt is
Amit kimondtam. Mert, ha volna egy
Ilyen radírom, akkor kiradíroznám azt,
Hogy Ferinek azt mondtam, hogy: „Te utálatos hülye”. Meg: ”Te irigy kutya”. És azt is kiradíroznám, hogy „nem fogok játszani veled, és add vissza a focimat.” De az ilyen csodálatos radírgumival se szabad nagyon sokat radírozni, nehogy kilyukadjon a barátság.
Berta néniéknél
Nem szeretek Berta nénihez járni
Biztosan lecsöpögi valami a ruhámat
És azt is mindig megkérdezik
Hogy hány éves vagyok
Én nem tehetek róla, ha még mindig csak annyi, mint tegnap, meg tegnapelőtt.
Berta néni nem tud semmi érdekeset
Azt se, hogy mitől nőtt ki a teve púpja
És hány szeplő van az Eszter orrán
Vagy, hogy miért nincs szárnyam.
És miért nem nőnek fák a szobában.
Berta nénit csak az érdekli
Hogy mit tanultam az óvodában.
A váza
Én nem tehetek róla
Csak meg akartam nézni, hogy mikor nő
Ki belőle a rózsa
És közben lepotyogott.
Igazán nem akartam eltörni a vázát.
Anya, én nem is törtem el,
Eltörődött.
A persely
Ancsával külön malacba gyűjtünk.
Nemsokára rengeteg pénzünk lesz,
És vehetünk valamit.
Főleg én,
Mert Ancsának szegénynek
Csak hét forintja van,
Nekem pedig már összesen kilenc.
Ha megnövök
Ha megnövök, elveszem anyát feleségül.
A piros ruháját veszi fel,
Abban a legszebb.
Adok neki virágot, és egy igazi
Tengerimalacot.
Az esküvőn tejbegrízt eszünk
És fagyit,
Utána hazarollerezünk.
< |