Timár Hedvig:
A cica és a tél

 

Kicsi cica az ablakban

Tágra nyitja a szemét

Olyat lát, mit sosem látott,

S amit lát, csodaszép.

 

Fehér, mint a jó tejecske,

Puhán csillan, mint a hab,

S mindegyre szállong, hozza

Sok pelyhecske, kicsiny, nagy.

 

Ez már igen, nekem való!

Nyalja száját a cica.

Tejfel hull a nagy egekből

Jaj de jó ez a csuda!

 

Egyet szól és kettőt ugrik

A fehér csuda felé,

No, de mindjárt sziszeg, prüszköl

Mert nyakig zuhan belé.

 

Fázva fut be a szobába

S így óvja a nagy cicát

-Ki ne menjél, jó mamácska

Fagyott tejfel a világ.

 

TÉL

 

„Megjött a tél

Hujja-hó!

Nagy pelyhekben

Hull a hó

S a dombocska

Tetején

Szánkázunk majd

Te meg én!

 

Kavarognak

A szelek

Vacognak a

Verebek.

Boldog a

Sok kis ember

Karácsonyt hoz

December.

 

Hóembert is

Csinálunk

Hógolyózhatsz

Minálunk

Nézd a patak

Befagyott

Síszánkózzunk

Egy nagyot!

 

Langyosodni

Kezd a lég

Eltűnik a

Hó, a jég

S mire a Nap

Kiragyog

Szól a tavasz

Itt vagyok!”

(Raggamby András: Tavasztól tavaszig)

 

„Hó, hó, friss hó,

Angyalváró,

Gyöngyen hulló

Gyöngyvirág-hó,-…”

 

Zsadányi Lajos:
Hol van a rét?

 

Hol van rét?

Meg az erdő

Meg a napfény

Meg a szellő

 

Kékvizű tó

Ringó csónak

Most pihennek

Most alusznak

 

Csak a varjú

Korcsolyázik

Fára száll

Ha lába fázik.

 

Szárnyára hull

A zúzmara

Hideget hoz

Az éjszaka

 

Morcos medve-tél

Nem alszik

Éjjel-nappal

Morgolódik.

 

Havat fúj a

Szelíd tájra

Hóvihart meg

A világra.

 

CSANÁDI IMRE:
Farkas üvölt

 

Tél, tél, zúg a szél

Havat kavar kint a szél

Éjek éjén

Erdők mélyén

Őzike tib-láb

Jaj, hogy fél.

Ágak durrognak,

Vad árnyékok forognak.

Holdas hegy élen

Farkas üvölt kevélyen.

 

CSANÁDI IMRE:
Hólabda

 

Csing, ling, ling, ling –

Az utcán

Csilingel a rakott szán,

Kocog vele két ló

Szikrázik a szép hó.

Fiúk labdát gyúrhatnak

Piros lányok jujgatnak –

Csing, ling, ling, ling –

Az utcán

Csilingel a rakott szán.

 

HAJNAL ANNA:
Szánkón

 

Húzza a szánkót

Hegynek fel

Szuszog a Jankó

Hegynek fel

Siklik a szánkó

Hegyről le

Ujjong a Jankó

Hegyről le.

 

De fehér puha dunna a hó

Még felborulni is, jaj de jó!

Vörös az orra, a füle ég,

Szuszog a Jankó, de húzza még!

GAZDAG ERZSI:
Cinege-etetés

 

„Hej, télidő, hej, zord idő

Elkéne most a hócipő!

Ha volna hozzá ködmön is,

S ha már kívánok – sapka is!”

 

-         sóhajt a kis madár,

Míg ablakpárkányomra száll.

Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e?

Ablakodat kinyitod-e?

 

Adsz-e ebédre jó magot?

Már három napja koplalok.

Fáztál-e télen éhesen?

Én ázom-fázom s éhezem.”

 

Már nyitom, nyitom, cinege,

Gyere, meleg van idebe!

Itt van szalonna, friss köles,

Csak válogass, csak csipegess!

 

Odább hussan a kis bolond,

És csupa félés, csupa gond.

Kiszórom a magot neki.

Rám pislog, aztán fölszedi.

 

NEMES NAGY ÁGNES:
Hóesésben

 

Szakad a hó nagy csomóban,

Veréb mászkál lenn a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszol,

Hóesésben vacakolsz.

Felfújtad a tolladat,

Ázott pamutgombolyag.

Mi kell neked, fatető, fatető?

Deszka madáretető.

 

Zsadányi Lajos:
Hópihe

 

Hópihe, hópihe,

Olyan, mint a kiscsibe

Ezüst szirom, ezüst pehely

Nekem a télről énekel.

 

Csanádi Imre:
Első hó köszöntő

 

Hó, hó, friss hó,

Angyalváró,

Gyöngyen hulló

Gyöngyvirág-hó,-

Csupasz bokrok

Csipkézője,

Fák fodros

Fejkötője,

Kerítések

Keszkenője,

Hegyek-völgyek

Ünneplője.

 

ZSADÁNYI LAJOS:
Répaorrú hóember

 

Répaorrú hóember, szénfekete szemekkel

Fején vasfazék, kajla, csuhéból van a bajsza

Szájában rossz csutora, őrködik, mint katona.

 

WEÖRES SÁNDOR:
Hópihe

 

Mint a fehér rózsa szirma

Lágyan hullok, lebegek

Pihe-puha fehérséggel

Én pólyálom a telet.

 

Nyáron nagy dunnában alszom

Télen útnak eredek

Cukorfényű lepedőbe

Én pólyálom a telet.

 

Hívogató

 

Szállj le, szállj le

Szállj ide,

Tenyerembe hópihe

Csöpp kis csillag, hófehér

Mondd a hírt, hogy

Itt a tél.

KUFÁR RÓZA:
Hull a hó

 

Hull a hó

Micsoda

Zord idő

Hósapkát

Húzott a

Háztető.

Udvarra

Hóvárat

Hord a szél

Hófehér

Szőnyegén

Jár a tél.

Zúzmara

Zizzen az

Ágakon

Hópihe

Táncol a

Válladon

Ablakon

Sok kicsi

Jégvirág

Ez már az

Igazi

Jégvilág!

 

KISS DÉNES:
Vacogtató kocogó

 

Megpatkoltam, kocog a fagy

Csengve-pengve beüget.

Az időnek foga is van,

Orrot harap és fület.

 

CSANÁDI IMRE:
Doromboló

 

Fagy kinn, fagy,

Hó lesz nagy –

Most ideje, hogy fagyjon

Akár bele szakadjon.

Csak a kályha mormoljon,

Vén cirmos doromboljon:

Elnyugszunk esténként,

Édesanyánk meséjén.

 

ERDEI IVÁN:
Tél

 

A hó, a tél

Zizeg, zenél.

A fagy kopog

A hó ropog.

Nem szól madár

Kopár a táj.

Havas faág

Téllel beszél.

Madárszívben

Tavasz zenél

Hóban játszik

A sok gyerek

Szép hóembert

Építenek.

 

DRÉGELY LÁSZLÓ:
Téli este

 

Hólepte tájon

Süvítő szélben

Ülnek a varjak

Fák tetejében

Alattuk némán

Ahol az út van

Jégtündér alszik

Befagyott kútban:

Őrzi az álmát

Három szép csillag

Ezüstös hold is

Feléjük ballag.

 

Bősz Jenő:
Téli altató

 

Fehér kertben

Fehér ház

Fehér házon

Fehér ablak

 

Fehér szobám

Hűvösében

Paplanommal

Betakarlak

Fehér ágyam

Ringat

Téli ország

Ég veled

 

Legyen tiszta

Mindig álmod

S hófehér az

Életed.

 

Drégely László:
Jön a tél

 

Három nap,

Három éj,

Hideget

Fúj a szél.

Tó vízen

Jégtükör,

Csillagfény

Tündököl –

Faágon ül a dér:

Reggelre

Itt a tél!

 

Sitkei Béla:
Ha itt a tél

 

Szálldos ezer hópihe

Medve pajtás, fázol-e?

Miért fáznék

Brumma, brumm?

Összkomfortos az odúm.

 

Zúg, süvölt a tél szele

Róka koma, érzed-e?

Ju-hu-hu-huj, érzem ám!

Széllel bélelt a bundám.

 

Nyuszi, mókus, őzike

Éléskamrád telve-e?

Telve, híja még alig

Kitart jövő tavaszig.

 

SZÉKELY DEZSŐ:
Hófellegek

 

Leesett a hó az éjjel

Fenyőágon mennyi ékszer,

Fehér csillag, ezüst moha

Rajtuk cinkék lábanyoma.

 

Szürke égből szakáll lebeg

Nagy, bozontos hófellegek

Ha egy szálát megrántanád

Fehérebb lenne a világ.

 

DRÉGELY LÁSZLÓ:
Tél

 

Varjúcsapat száll az égen

Itt a tél.

Hó borítja hegyek csúcsát

Fúj a szél.

Barnamedve barlangjában

Alszik már.

Megnézheti, aki éppen

Arra jár.

 

ÍZES MIHÁLY:
Hócsengő

 

Szánkócsengőm csengve cseng,

Nem hallja más, csak a csend.

Csendben hulló hópihe,

Tenyeremre szállj ide!

 

Timár Hedvig:
A cica és a tél

 

Kicsi cica az ablakban

Tágra nyitja a szemét

Olyat lát, mit sosem látott,

S amit lát, csodaszép.

 

Fehér, mint a jó tejecske,

Puhán csillan, mint a hab,

S mindegyre szállong, hozza

Sok pelyhecske, kicsiny, nagy.

 

Ez már igen, nekem való!

Nyalja száját a cica.

Tejfel hull a nagy egekből

Jaj de jó ez a csuda!

Egyet szól és kettőt ugrik

A fehér csuda felé,

No, de mindjárt sziszeg, prüszköl

Mert nyakig zuhan belé.

 

Fázva fut be a szobába

S így óvja a nagy cicát

-Ki ne menjél, jó mamácska

Fagyott tejfel a világ.

 

Sarkadi Sándor:
Jön a tél

 

Dér, dér, diri dér

Didereg a pipitér.

Holnap havat hord a szél

Holnapután itt a tél.

 

Tél

 

Kopog a jég

Kipi-kopi, kopogó,

Kopogós a táncunk.

 

Ropog a hó,

Ripi-ropi, ropogó,

Hóembert csinálunk.

 

Fütyül a szél,

Tipi-topi, topogó,

Topog fázó lábunk.

 

Hópehely hull,

Dibi-dobi, dobogó,

Hógolyót dobálunk.

 

Sarkadi Sándor:
Téli éj 

 

Hócsillagos téli táj

Fenyveserdőt szél cibál

Zúg az erdők mély szava

Ünnepel az éjszaka.

 

Szikráznak a csillagok

Gyanta áraszt illatot

Szél sodor gyémánt-pitypangot

Harang mond rá bimbammot.

 

Sarkadi Sándor:
Hóember

 

Szikrázik a hótenger

Elkészül a hóember

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember!

 

Seprűnyél a kezébe

Vasfazék a fejébe

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember!

 

 

Csukás István:
Dal a hóemberről

 

Hideg szél fúj, hogy az ember

Majd megdermed.

Kinek jó ez? Csak a kövér

Hóembernek!

 

Szeme szénből, az orra meg

Paprikából.

Lába nincs, de minek is, ha

Úgysem táncol.

 

Ütött-kopott rossz fazék a

Tökfödője,

Megbecsüli, hiszen jó lesz

Még jövőre.

 

Seprűnyél a nagyvilági

Sétapálca,

El is mehetne, ha tudna,

Véle bálba.

 

Ilyen ő, az udvarunkon

Nagy gavallér,

Bár rajta csak ujjal rajzolt

Az inggallér,

 

Mégse fázik, mikor minden

Majd megdermed,

El is mennék, ha lehetne,

Hóembernek!